GYŐR VÁROS NEM HIVATALOS KÖZÖSSÉGEI

NÉPTÁNC ÉS NÉPZENE

fotó dokumentumok & írásos visszaemlékezések & filmfelvételek

E terület hatvanas évekbeli győri jelenlétét egyelőre homály fedi, reméljük, hogy kutakodásaink azért valami eredményt hoznak. Amiben várjuk a segítségeket, információkat. Bármilyen szál hozhat eredményt.

FELTÉTELEZÉS

Ne feledjük, hogy a magyar táncházmozgalom 70-es évekbeli beindulása előtt vagyunk.
A népzene a Nyugat-Dunántúl eldugottabb, falusi részein polgáriasult formában bizton létezett. Ennek egyik utolsó órában lévő megnyilvánulása a szanyi népzene, amely a cigány muzsikusok által, közvetítésével maradt fenn. A hatvanas években még bőven volt funkciója, lakodalmakon, keresztelőkön eredeti használati formájában élt. Később már csak az újkeletű néptáncegyüttesek kísérőzenekaraként, ma pedig már ilyen formában is ritkán. Mára az egykor hírneves cigányzenész dinasztiák tengődnek, lomizásból próbálják fenntartani magukat, mint ezt Szanyban 2014-ben megtapasztaltam.
Érdekes személyes történet ezzel kapcsolatban, hogy az előbb említett évben Moinár Feri barátom (a rábapatonai, Bilibáncs Fesztiválnak és Tábornak is helyet adó Diófa tulajdonosa) elcsalt Szilba és Szanyba, hogy hátha találunk valami "kincset" a lomisoknál. Az egyik helyen szólt, hogy nézd, ezeknél van a lomi közepén egy hangszerjavító-készítő műhely. Eléggé egzotikus volt így együtt a hely. Egy kalickaszerű, hangszerekkel és részeivel telezsúfolt daszkabódé és körülött minden, az ócskavastól a ruhákig, technikai eszközökig. Aztán bemutatott az ott farigcsáló tulajnak. Elkezdtünk beszélgetni, ahogy a beszélgetés során lazult a viszony, emberünk egyre többet mondott el a cigánymuzsikusok mai helyzetéről és persze múltjáról is. Egyzsercsak beugrott, hogy jó húsz éve Fajkusz Attilával és Tanai Péterrel Szanyban rögzítettünk helyi népzenét és az nemrég került elő régi videókazettán. Mondtam neki, hogy legközelebb majd hozok belőle neki DVD-t, hátha felismeri kik játszanak rajta. Kifele menet eszembe juott, hogy már felraktam e felvétet a netre és megkérdeztem van-e nekik internetük? Volt és a szobában sikerült elindítani a régi felvételt. Emberünk az első képkockáknál megszólalt: Jé, az meg én vagyok! Kiderült, hogy ő is benne volt az öt fős zenekarban, akiből már ketten nem élnek. Ez a Greznár familia zenekara volt. (E felvétel itt megtekinthető.)
Azért írtam le a fenti történbéseket, hogy látható, érzékelhető legyen, hogy milyen gyors a romlás és milyen fontos a leletmentés a hagyományos kultúra tekintetében. A cigány muzsikusok alól, akik korábban nagy társadalmi megbecsülésnek örvendtek, teljesen kicsúszott a talaj.
Ha a falvakban a hatvanas években még itt-ott volt is valami utolsó morzsa a hagyományos népzenéből, pontosabban annak némiképp polgáriasult verziából, addig a városokban már a magyarnóta alapú, erősen korcsosult és operettszagú verziók dívtak. Emiatt feltételezhetjük, hogy Győrben ekkor már nem létezhetett hiteles formája az eredeti magyar népzenének, a város erősen nyugatisas és iparváros jellege miatt. Legfeljebb az Újváros széli cigányputrikban dívhatott az eredeti cigány népzene és tánc, de akkor azt senki sem becsülte semmire. A táncházmolgalom 70-es évekbeli beindultával értékelődtek fel az eredeti formák, addig az eredeti népzene társadalmi megbecsültsége rendkívül alacsony volt/lehetett. A parasztok lealacsonyító szórakoztatási formájának tartották. A táncházmozgalmat megelőzően, azonban hatvanas évek Ki mit tud? versenyei kapcsán egyre több néptáncegyüttes jött létre és kezdett versenyezni. Ezekhez élő zenei is kellett, elő kellett kaparni a már félig elveszett hagyományokat. Talán e néptáncegyüttesek fellelése kapcsán találunk valamit a "kisérő" zenekarokról is.
Hartyándi Jenő

GREZNÁR BANDA

A bevezetőszövegben említett szanyi bandáról készült felvétel itt tekinthető meg.

(kattints a címre és nézd)  

.........................................