www.mediawavefestival.hu | www.romerhaz.eu | www.passportcontrol.eu | www.filmfundgyor.eu

 

FIGYELEM!

MÁR LEHET SZEMEZGETNI A

NYÁRI BEREK - MEDIAWAVE NYÁRI TÁBOR

MŰVÉSZETI ÉS KÖZÖSSÉGI

MŰHELYEI KÖZÖTT!

 

 

a következő együttlét dátuma:

TARTÓSHULLÁM / MEDIAWAVE EGYÜTTLÉT

Monostori Erőd, Komárom

2019. április 30 - május 4.

 

 

kiemelt tematika:

A FÉRFI

női szemmel

 

 

FIGYELEM!

MÁR LEHET SZEMEZGETNI A

NYÁRI BEREK - MEDIAWAVE NYÁRI TÁBOR

MŰVÉSZETI ÉS KÖZÖSSÉGI

MŰHELYEI KÖZÖTT!

 

 

a következő együttlét dátuma:

TARTÓSHULLÁM / MEDIAWAVE EGYÜTTLÉT

Monostori Erőd, Komárom

2019. április 30 - május 4.

 

 

kiemelt tematika:

A FÉRFI

női szemmel

 

etnik Archív
2018. szeptember SzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzV Aktuális program:
2018.09.26.
010203040506070809101112131415161718192021222324252627282930

KÖZVETLEN KÉRDÉS

Név:
E-mail:
Kérdés:

HÍRLEVÉL

Név:
E-mail cím:
Feliratkozom az alábbi hírlevelekre:
MEDIAWAVE
MEDIAWAVE webTV
Passport Control
Adatok módosítása, leiratkozás vagy aktiválás újraküldése:
KÉPAJÁNLÓ

MEDIAWAVE ARCHÍVUM (1991-2017) :: 1991 :: ÚJSÁGCIKKEK :: MŰVÉSZEK, FILMESEK, DILETTÁNSOK

MŰVÉSZEK, FILMESEK, DILETTÁNSOK

1991

 

A benevezett 432 alkotás közül 58-nak sikerült átverekednie magát az előzsűri rostáján. Sajnos, több volt az iparosmunka, mint a művészi alkotás. Egyesek még attól sem riadtak vissza, hogy benevezzék dilettáns próbálkozásaikat erre a nemzetközi megmérettetésre. Hogy mégis bejutottak a versenybe, valószínűleg az előzsűri lankadó figyelmének köszönhetik, ami talán érthető majd' félezer film esetében. De az is lehet, hogy ilyen gyenge volt az elófutam? Igen szűk határok mutatkoztak a mondanivaló, a témák terén. Ezért a látottakat a következő kategóriákba soroltam be: I. Filmek. II. Ötletfilm III. Ember és társadalom IV. Humor V. Blöff

 

I. Filmek
Ebbe a kategóriába' tartoznak azok az alkotások, melyek tartalmi és technikai színvonala egységesen éri el azt a mércét, amely már a filmművészetet jelöli.

 

Udo Penner (Germany) Bec című alkotása egy vágyakkalfütött éjszakáról szól. Fekete-fehér, gyönyörűen fotózott képei felfokozódó ritmusban mesélik el a jól felépített történetet.

Egy férfi éjszakai magányában falkészül és elindul, hogy egyre vadabbul doboló magányát feloldja valami ismeretlen, izgalmas kalanddal. Mert mit is vár az éjszakától az ember? Az éjszakától, mely különös illatú, sejtelmes, mint egy nő mosolya. Hányan vágtunk már neki egyedül, hogy valami történjék velünk. Igen ez az! Az otthoni süket csöndből kiszabadulni ás megtalálni azt a valakit, aki valamennyi időre a miénk lesz és feloldja görcseinket. Tehát megy a férfi és közben lát bőrruhában vadul szeretkezőket. Neonreklámokat, melyek hívogatóan villognak. Meztelen, kéjregyúlt nőt, aki önmagát simogatja. Egy másik nőt, aki egyedül iszik egy bárpultnál és remél. Vagy nem is látja mindezt, hanem csak mi látjuk az vágyait? Inkább az egyetlen éjszakában összepréselődő, valakire váró néma kiáltások párhuzamai ezek. Egyre tüzesebb lesz a szeretkezés, egyre vakítóbb a villogás, egyre hevesebb az önsimogatás. Nagyon kell már valaki! Fogy az idő. A bárpultnál ülő nő magabiztossága már feladása a reménynek. Cselekedni kell, de gyorsan! Ki kell elégülni! A férfi leül egy asztalhoz. Iszik. A háttérben a mixer is lassan iszik. A műszaknak vége. Megint nem történt semmi. A vágyak pokoli vonata kivilágított ablakaival ismét elrobogott és senkit nem vett fel.

 

Orosz István: Vigyázat, lépcső!
Zseniális grafikai megoldások játszanak a térrel. Könnyedén lesz az égből föld, a padlóból mennyezet. Tipikus belsőudvaros ház napjai folynak, hajolnak egymásba. Korszakok jönnek, lakók mennek. Bútorszállítók hurcolnak le-fel, ki-be egy szekrényt. Vagyis a szekrényt, ami ötletes szimbóluma az élet változásainak. Lakók mindig voltak, vannak és lesznek. Tragédiák és örömök váltják egymást. Ez a ház az emberek élettere, mint ahogy az ország is az. Lehet beköltözni és elköltözni, beszületni és kihalni. És mindig vannak kisgyermekek, akik labdával a kézben rácsodálkoznak erre a házra. De hová is tart ez a szűnni nem akaró nyüzsgés? A kérdésre két szekrény összetalálkozása adja meg a választ. Újból és újból egymásnak csattannak, pedig nem szabadna összotalálkozniuk. Megakad a történet, a történelem folytonossága. Kizökken az idő, kiesik a labda a gyerek kezéből, át az időtlenségbe. Ott pedig, egy négyzetet formázó bűvös lépcsősoron — mely soha nem ér véget — pattog tovább, önköreit róva, fáradhatatlan egyhangúságban.
Kitűnő ritmus, finom, egyéni látásmód, pontos hangeffektek, bármulatos rajztudás. Ezek a film jellemzői, melyek csak eszközök az igazán művészi eredmény, élmény kiteljesedéséhez.

 

 

Claus Blume (Germany): Térdjáték III.
Idézet a filmről írt előzetesből: “A hagyományos zene és a minimálzene ütköztetését (I), majd szintézisét (II. követően a harmadik rész a minimál-zene, a hagyományos zene és a rockzene közös elemeivel foglalkozik. A képanyag és hanganyag szétválasztásával és újraegyesítésével kialakul a vizuális zene, ahol a videovágó az egyik hangszer.” Ez teljesen igazolódik az alkotásban. Népviseletbe öltözött férfiak néptánca keveredik egy térdén kanalakkal játszó zenész hangeffektjeivel. A bravúros vágómunka mellé finom humor társul. Így nemcsak puszta technikai brillírozást, hanem iróniával megtöltött, tehát tartalommal bfíró filmet láthattunk.

 

Szabó Zsuzsanna: Lehet próbálkozni
Ügyes kezek formáinak pillanatok alatt az amorf agyagból élethű emberi fejet. Néhány mimika és a fej életre kel. Lelket kap. Innentől érdekelni kezd a sorsa, hiszen már ember. Ekkor váratlanul egy kéz kinyomja a szemét. Emberünk fájdalmasan és értetlenül reagál az agresszióra. Igyekszik kijavítani magán a sebet. Ám nem sok ideje marad, mert máris kapja a következő pressziót. S mielőtt élni tudott volna, vandál kezek széttépik, visszakalapálják az amorf, élettelen létbe. Voltak, akik próbálkoztak. Ki ezzel, ki azzal. A film szerencsésen megtalált és alkalmazott eszköz az animációs ötlet filozófikus gondolatának közlésére. Ha élőben láthatnánk ezt a történést, nem hatna ilyen felfokozott erővel, mert nem mindegy, hogy mennyi idő alatt zajlik le. Pontosan ezért jó ez a munka, mert valami olyasmit mutat meg, aminek a hatásmechanizmusához a film időrövidítő képességére van szükség.
Így lesz az eszközből (film) maga mű.

 

 

Kelemen Fredrik (Germany): Tavaszi áldozat
Hogy halat vesz az ember és azt a halas fejbe csapja, hogy ne ficánkoljon, amíg hazavisszük és felbontjuk, abban nincs semmi különös. Ám ez a banális történet a fejbecsapás képsorának jól időzített, sorozatos ismétlésével egyszerre csak hátborzongató mészárlássá válik. A képkivágások váltakoztatásával brutálissá, kegyetlen öldökléssé fajul a mozdulat. A hal újból és újból kitátja száját, szemét ránk mereszti, melyben nincs értelem. Mi pedig a gyilkolásban nem látunk értelmet. A végső tátogás kimerevedik és halálsikoly tör elő. Az élet pusztítását vési belénk a halszem átalakulása emberszemmé. Az emberi szemből kékesen dereng elő földgolyónk, hogy aztán belőle ismét emberi szem legyen, mely lassan lecsukódik. A filmet annyira pontos hang- és képi vágással oldották meg, hogy tömörsége egyetlen pillanatnyi mélyütésként hat.

 

Kalle Antler Do Gagliano (Germany): Tudatalatti emlék
Remek példája annak, miként lehet fotókból „élő" filmet készíteni. Gyorsított vibrafon jazz-zenére váltakoznak a képek és így ironikus alapérzést kap a látvány. Mialatt nézzük a filmet, a vidám képek ellenére is a visszaemlékezés szomorúsága lengi át a termet. A legboldogabb pillanatok is elenyésznek az idő végtelenjében. A fotók őrizhetik néhány villanását életünknek, de inkább csak azt erősítik, hogy minden elmúlik egyszer. A holt fotók életre kelthetők a filmmel, ám ez az élet is csak addig lüktet, amíg a film pereg. Mindössze 8 percig.


 

Knut Gerwers (Germany): Az örökség szolgái
Az alkotás egyike azoknak, amelyek a német bűnös múlttaligyekeznek szembenézni, megküzdeni. Talán ez volt a legkeményebb, legőszintébb visszatenkintés az elődökre és tetteikre. Tiszteletet parancsol ennek a terhes múltnak ilyetén megidézése és az ezzel szemben álló művészet — művészek — szembesítése. A művész finom érzékelése — ami az univerzummal van sokszor összeköttetésben —már a borzalmak előestéjén jelezte és leképezte a várható szörnyűséget. Ezt igazolandó a nézó számára — az alkotónak pedig természetes elemként —láthatjuk bevillanni Fritz Lang Metropolis-ának részleteit. Azt, hogy revelatív párhuzamok vannak a valóság dokumentumai és a Metropolis fikciói között, nem didaktikusan tárja fel Gerwers, hanem hagyja, hogy a szabad asszociációk révén jussunk el ezek felismeréséig. Azt a vonulatot képviseli ez a film, amelyet én a tisztességes, felelősségteljes művészetnek tartok. Ez az élet mellett szól és nem ellene.
 

Klencsár Gábor — Káplán Géza: Aranypor
Voltak-e valóban aranykorok, vagy csak mi vontuk, vonjuk be őket aranyporral? Vannak filmek, amik nagyon hatnak rám. Ezek egy részéről nem tudom, pontosan, miért és melyek azok az elemek a filmben, amelyek kiváltják bennem a katarzis. Mint ahogy a zenében is csak makogásnak hat, ha valaki egy-egy futammal vagy ritmizálással akarja indokolni az Egész nagyszerűségét. Látszólag jelentős és jelentéktelen elemek összessége és egyidejűsége az, ami a varázslatot okozza. Ilyen ez a videodarab is, aminek végén ott az ígéret a folytatásra. Ez önmagában véve Egész, de az ígéret miatt egyben része is egy nagyobb Egésznek. Töretlenül halad ez a film annak a látás- és láttatásmódnak a szűk ösvényén, amelyet a szerzőpáros taposott ki az Emberi pillangóság, a NEM-ek és A Menyasszony című munkáikkal. Az Aranypor is a többször megnézendő kategóriába tartozik. Nagyon tiszta elemek, úgy mint kép, szöveg, zene, hanghatás keverednek, váltakoznak meglepő egymásutániságban. És ez az a váltakozás, ami a vegytisztát színnel, sárral, fajjal szennyezve tisztátalan élővé változtatja, és átviszi a tudatosságból a tudattalanba. Arra kényszerít ez a film, hogy megnyissuk lelkünk biztosra reteszelt kapuit. Engedjük beáramlani és hatni. Éppen ezért nehéz film ez. Azt próbálja feltörni az emberben, amit a legjobban félt kinyílni. Valahol nagyon mélyen (miattunk oly mélyen) esendő és emberi. Az elembertelenedett világban csapongó lélekmadár az, ami a filmben próbál közeljutni hozzánk, nézőkhöz.

 

Noel Richards (Ausztrália): Befejezett forradalom
Keserű film a „dicsőséges" szocialista forradalomról. Archív filmrészleteket köt össze dramaturgiailgg és technikailag a szerző, a jelenkor és egy fiktív kor képeivel. Ezek az összekötések rendkívül pontosak, átgondoltak és jól megcsináltak. Nincs döccenő a kapcsolódási pontoknál. Ez az átgondoltság és szakmai tudás eredményezi azt, hogy a filmet nézve nem távolodunk el, hanem elfogadjuk történéseit. Mint a főhős, mi is beleolvadunk a szovjet forradalom lázas napjaiba és tágranyílt szemmel várjuk a csodát. Majd hidegzuhanyként ér bennünket is Lenin halála és Sztálin félelmetes, véres színrelépése. De még egy sokk vár ránk. Mint időutazó outsiderek megpillantjuk egy titkos hivatal működését. Itt tervezik meg előre „Az Ideál"-t. Olajozottan váltják le az előzőt (Lenin) és indítják útjára az újat (Sztálin). A vaskos propagandaanyagon csak ennyi áll: „ideál". Az egyik dossziét kivonják, a másikat bedobják a forgalomba. Kész a tudatformálás. Markáns vélemény ez a „spontán" forradalmakról. Főhősünk csalódottan, összetörve hagyja el a várost, mely a forradalom színtere. S mint az elején, most is elhalad a pusztában szenvedő Tantalus mellett, már hosszabb pillantást vetve rá. Aztán továbbmegy, a „városban" is tovább történnek a dolgok és Tantalus is tovább őrli szenvedése idejét, anélkül, hogy bárki is tudná, mikor lesz mindennek vége.

 

Sherann E. Johnson (Canada): Középszürke
Az ötlet egyszerű s talán nem is új. Egy nő hazaérkezik és olvasni kezd, miután a macskáját. megsimogatta. Olvasás közben belekerül az olvasott történetbe. Szelíd kalandok után visszazuhan a valóságba és kanapéjara. Mindent olyan meglepő mozgásanimálással láthattunk, melynek nem lehetett ellenállni, és ami elsöprő derültséget váltott ki a nézőtéren. A humort főleg a képi megoldások szolgáltatták. A rendező kitűnő arányérzék kel oldotta meg, hogy a vékonyka történetből a technika ügyes alkalmazásával három és fél perces önfeledten szórakoztató, mégis lírai filmet készítsen.

 

 

Pixar Animation Production Group (USA): Read álma-Pléhjáték
A csoport két azonos technikájú és témakörű filmmelmutatkozott be. Komputeranimációs alkotásaik a tárgyaknak lelket adva, azok kalandjait mesélik el. Náluk érződött legjobban a profizmus a forgatókönyvek megírásában. A történetek jól kihegyezett poénokkal, a vezérfonalat soha el nem vesztve szóltak egy bizonyos dologról. Talán ez a meglepő profi tudatosság válthatott ki ellenérzést a zsűriből. A Pléhjáték című alkotásnál talán igazuk is volt a méltatás szűkreszabottságában, mert itt főleg a technikai tudás került túlsúlyba a történethez képest, ami a gyerekszörnynek kiszolgáltatott játékokról szól.
Ám a Read álma többet érdemelt volna. Lehet, hogy viszolygunk a meghatódástól? Igazán nem kellene szégyellnünk, hogy elszorul a torkunk egy kis cirkuszi bicikli történetétől, aki ügyesebb zsonglőr volt, mint a gazdája és most ezért egy biciklibolt sarkában kötött ki, nyergén egy árcédulával. A történetet a bohóctréfák és a cirkuszi világ csillogó-vidám szomorúságához méltó módon írtak meg. A csodálatos mozgatás pedig csak még több tartalmi lehetőséget engedett szabadon. Aki csak nevetni tud egy clown elesettségén, annak még az is túl sok lehet, hogy mindez meg sem történt, csak egy egykerekű bicikli álmát láthatta.

 

Bánfalui András: Most
A napokon át tartó képáradat és agyatzsongató vágási bravúrok, ügyetlenségek dömpingje közepette ez a film nyugodtságával emelkedett ki és csitította el felkorbácsolt érzékszerveink túlfeszített üzemét. Igazi képzőművészet párosult filozófikus gondolatokkal ebben az alkotásban. Nem akármilyen teljesítmény nyugodt filmet készíteni! Hányan próbálták ezt lassúsággal elérni, miközben az ember idegeit tépdesték.

 

Moniha Funhe Stern (Germany): Szerelmi parfé
A film végén megtudjuk, hogy hajón nézi egymást egy színesbőrú tengerész és egy fehér nő. Ami ez előtt látható, az talán vágyaik vagy megtörtént élményeik őszinte felvillanása, a szeretkezés. Mely lehet gyöngéd és zabolátlan, lehet lírai és frivolan humoros. A film értéke az ügyes dramaturgia és az érzékletes-érzékeny fényképezés mellett a variánsokkal való játék. Fantáziavágyainkkal legtöbbször magunkra maradunk és féltve őrizzük őket. És most itt egy film, mely mindezt megmutatja álszemérem nélkül és elfogadhatóvá teszi ízléstelenség nélkül. Nézzük és élvezzük!

 

Lene Teigen (Norvégia): Orsó
Valódi filmkölteményt láthattunk egy női életútról. Fekete-fehér film, ami a visszaemlékezés elszíntelenedett képeiből építkezik. A kislánykortól a serdülés megrázkódtatásain át az érett női szerelem finom lírával szőtt betelejesülésével az öregségig. Mindez az orsót pergető idős asszony életfonalának megejtően szép felgombolyítása. A történések fontosságuknak megfelelően, kitűnő arányérzékkel és igaz érzelmi töltéssel követik egymást. Mire elfogy a fonal-történet, egy kislány telepedik az asszony ölébe. A régi orsó helyébe is új kerül.

 

Báthory András: Haláltánc
Örömmel fedeztem fel a programban Báthory András filmjét. Az 1990-es szolnoki fesztiválon találkoztam először munkáival, azóta mint eredeti tehetséget tartom számon őt. Nem vagyok elfogult vele szemben, csak figyelek rá. Érdeklődéssel vártam új filmjét. Nem csalódtam. Mondanivalója még mindig emberközeli. Technkai tudása csiszolódott. Merészsége még a régi. Filmje önvizsgálatra készteti az embert és kérdések nyomulnak elő. Ki az agresszor és ki az áldozat? Meddig áldozat az áldozat és mettől agresszor már? Ha az elődök ütöttek, az utódoknak is ütni kell az utánuk következőkön? A tartalom keménységéhez illően a forma is kemény. A dobütésekre vágott kezdő képsorok öncélú vágási bravúr helyett megfelelő érzelmi állapotot indukálva vezetnek bele a film történetébe. Lágyságot nélkülöző fekete-fehér képek erősítik a film egységét. A megvert fiú menekülési jelenetében pontosan megtalált szövegek közvetítik lelkiállapotát. Ennek a jelenetsornak hihetetlenül erős atmoszférája van. A félelem — pici ritmushibával — gőzerővel épül fel. A csúcspontot jól megérezve a rendező szembefordítja hősét üldözőivel és lelassítja a jelentet, Carl Orff: Carmina Buranajából keverve alá zenei részt, meredeken, az eddigi dübörgő rock helyett. Ebbe beleborzong az ember. Amilyen töretlen ívben felépült és kicsúcsosodott a történet, ugyanolyan remekül tart a befejezés felé és cseng le: Ismét született egy jó Báthory-film.

 

 

II. Ötletfilmek
Ezeknek a munkáknak közös jellemzője, hogy egy-egy igazán invenciózus ötlet került színvonalasan megfilmesítésre, de a mondanivaló nem bomlik ki, megreked az éca szintjén. Az alábbi filmek a jobbak közé tartoznak.

 

Hanczik János: Video OP.
Néhány hétköznapi fémtárgy egymásra-egymáshoz való illesztésének variációit keveri a rendező az elektronikus úton működtetett színkompozíciókkal. Sajnos nem fedezhető fel, hogy mi köze van a hagyományos tárgyak illesztgetésének és a filmezésnek az elektronikus részhez. Csupán mutogatni a kettőt tartalmi és formai összefüggések nélkül kevés ahhoz, hogy alkotásnak nevezhetnénk ezt a céltalan munkát.

 

H. Jahn — D. Wensierski: Berlini kék
A szerzőpáros nem is akármilyen videós tudással felfegyverkezve és csillogva játszadozik el a berlini fallal. A meglepő képi megoldások valóban a képzőművészeti alkotás tárgyává, azt inspiráló médiummá avatják ezt a közismert, mára már néhol olcsón elcsépelt szimbólumot. A szabadság örömteli érzését is képesek közvetíteni felénk. Sőt még öket is úgy elragadja ez az érzés, hogy megfeledkeznek ritmusról, belső időről, dramaturgiáról és parttalanul árasztják ránk ötleteiket. Egy kis szelektálással és tömörítéssel igazán erős video-art kerülhetett volna ki a kezük közül.

 

Matthias Midler (Germany): A messzeségből — Napló
Nem kívánok egy AIDS-ben meghalt barát elvesztése iránt érzett fájdalomból született filmmel szentségtörő lenni. Igazán nemes líraisággal készült ez az emlékmű. Azonban nem kerülhető ki, hogy a szerzőt elragadta saját meghatódottsága és ezért egyenetlen ritmusú, az alkotó kezei közül szétfolyó film született. Olyan bukfencek rombolják a szép témát, mint a Napló című fejezet gyönyörű lezárásaként becsukódó napló képét követő másik fejezetben ismét előbukkanó nyitott napló. Az apró emléktémák nem olyan arányban láthatók, mint amilyen a jelentőségük. Itt a jelentőséget nem egyedül a szerző szubjektív megítélése határozza meg, hanem a film belső történése is. Viszont feltétlenül elismerés illeti a fényképezés szépségét.
 

III. Ember és társadalom
Talán ez volt a legnagyobb vonulat a benevezett alkotások között. Egykori szocialista és nyugati országok filmeseit fogalalkoztatja ez a téma. Sok volt a film és rendkívül nagy minőségbeli különbségek mutatkoztak.

 

Hunyadi Zsolt: Elhagyott falak
Cigarettázva ücsörgő fiatalokat látunk, lerobbant házakban. A pusztulást és az abban, ki tudja miért leledző fiúkat és lányokat megkapó érzékenységgel filmezi le Hunyadi. Ez egy tényközlés. Annyira jó, hogy valóban kíváncsivá teszi az embert, hogy kik ők, mit csinálnak és miért vannak ott. De sajnos válasz nélkül maradunk. Az operatőri munka jó, de mi a szándék a megmutatással?

 

Envin Weiskirchner (Ausztria): Elhagyott föld
Keretes mű, melyben ringó kalászok nyitják és zárják a filmet. Történet nincs. Csak egy kamera, ami „éles" szemmel nézelődik a csehszlovák és osztrák határsávban. Felfedezi, hogy ott is élnek emberek, parasztok és dolgoznak is. Vannak csúnya, lerobbant, senki által nem használt hivatali, gazdasági épületek. Járkálnak határőrök is. A film „lélegzetelállító" pillanata, mikor a távcsövező határőrrel farkasszemet néz a kamera optikája. Aztán ringó kalászok. Annyit azért sikerült a fejünkbe verni, hogy a határok az ember agresszivitását fejezik ki és közelükben csak a pusztulás észlelhető, ami helytelen dolog, mert jobb a természettel békés összhangban élni. (Lásd: parasztok.) Remélem, megkímélnek a jövőben az ilyen lényeglátó pionír filmektől.

 

Peter Callas (Ausztrália): Ha a disznók repülni tudnának
A film felhasználja a fogyasztói társadalom sok-sok jellegzetes elemét, amivel az emberek körülveszik magukat kívül-belül. Ügyes, szellemes animációs megoldások sorjáznak szórakoztatóan a néző felé, miközben hamarosan őt is szétbombázzák az információk tömegével. Innentől már nem is olyan szórakoztató a film. És tényleg, mi van, ha a disznók repülni tudnának?

199L május 2-5. között ke-rült megrendezésre Györ-ben a VIII. Nemzetközi FilM- és Videó Művészeti Fesztivál. A Györi Vizuá-lis Műhely tagjai és a se-gítségükre lévő szerveze-tek, intézmények igen-csak kitettek magukért. A szervezés óramű pontos-ságú, a kiállítás esztéti-kus, a látni- és tapasz-talnivaló pedig zavarbaej-tően bőséges volt. Bemu-tató vetítések, koncertek, performance-ok társultak a versenyprogramhoz.

 

Kérjük, írja meg véleményét:
Név: Szöveg:
E-mail:
Kérjük írja ide a képen látható karaktereket:

KERESŐ


      
KIEMELT HÍREK
TAGSÁGOK
MAGYAR FESZTIVÁL SZÖVETSÉG

A MEDIAWAVE

Kiváló Minősítésű Magyar Fesztivál

 

A MEDIAWAVE Minősített

Európai Fesztivál

PARTNER OLDALAK

 

 

 

 

SZABADOS MUSIC

DIRECTORY

 


Kártyás fizetés szolgáltatója
Elfogadott kártyák