Tereschenko: 1955-ben született Kijevben. 82-ben fejezte be a főiskolát filmrendező szakon. Több mint 30 filmet forgatott az Ukrán Filmhíradó Dokumentumfilm Stúdiójában. Filmrendezést tanít a főiskolán. Saját független stúdiója van, ajánlatokat küld nyugati filmstúdióknak, legközelebb Németországban forgat.

- A Beatles zenéje számunkra, a SZU-ban élők számára több mint zene. Életforma. Nemzedékem számára a Beatles a szabadság szimbóluma. A szabad levegő az - a rock, a jazz -, amely nekünk mindig hiányzott.

- Hol talált rá a rajongókra?

- Nem messze Kijevtól, Dnyeprodzserzsinszkben tartották az első Beatles rajongók fesztiválját. Mindenki, aki szereti ezt a zenét, odautazott. A színpadi jeleneteket ott forgattuk. Aztán találtunk egy fiút, aki szamizdat Újság kiadásával foglalkozott. Az újság címe: Bors őrmester magányos szíveinek klubja. Novellákat írtak bele, ez a fiú a verseit. A KGB letartóztatta, rettenetesen összeverték és száműzték Moszkvából egy egészen sötét, provinciális helyre, ahol felsőfokú végzettségével a mai napig munkásként dolgozik. Az egész élete tönkrement. Egy másik fiú arról beszél, milyen rettenetes volt számára, mikor megtudta, hogy Lennont megölték. Johnt szentként tiszteli, máig gyászolja. A szobájában van egy egész falat betöltő Lennon kép. Minden évben John halálánakának évfordulóján összejönnek itt a barátaival, gyertyát helyeznek a portré elé, a dalait éneklik, megemlékeznek róla.

- Színészekkel is dolgozik?

- Én kizárólag dokumentumfilmeket készítek, melyek szereplői civilek. Számomra minden film egy nagy utazás. Nem tudom, merre vezetnek a hőseim, nem tudom előre, mivel fog végződni a filmem.

- Kikről csinált már filmet?

- Az egyik filmem egy kisfiúról szól, aki egy ukrán kisvárosban él. A világ egyik legnagyobb költőjeként ismerték el, elnyerte az UNESCO nagydíját is. A valóságban - mint közben kiderült - a verseket az édesanyja írja helyette. Micsoda erkölcsi szakadék az, melybe ez a család belezuhant! A kisfiút dicsőítik, könyve jelenik meg, filmet forgatnak róla, beszélnek róla a rádióban, cikkek jelennek meg, és ez a 11 éves fiú soha egy sort le nem írt. Pályám egyik legfontosabb állomása - Csernobil. Vlagyimir Sevcsenko „A nehéz hetek krónikája" című filmjében másodrendező voltam. Ez volt az első nagy film, mely Csernobilról készült. Bejárta az egész világot. Mindent a borzalmas események alatt forgattunk. A rendező egy hónappal a forgatás után meghalt. Soha nem tudhatta meg, hogy filmje elnyerte a nagydíjat Olaszországban. Emlékére létrehoztak egy díjat, mely az ő nevét viseli. Készítettem egy filmet a rendezőről „V. Sevcsenko - Kolundától Csernobilig" címmel. (Kolundában forgatta az első filmjét, Csernobilban az utolsót.)