www.mediawavefestival.hu | www.romerhaz.eu | www.passportcontrol.eu | www.filmfundgyor.eu

2020. március 1- április 27.

 

fotósorozatok a Mediawave történetéből

 


fotósorozatok a Mediawave történetéből

 

 

fotósorozatok a Mediawave történetéből

 


fotósorozatok a Mediawave történetéből

 


fotósorozatok a Mediawave történetéből

 


fotósorozatok a Mediawave történetéből

 


fotósorozatok a Mediawave történetéből

 


fotósorozatok a Mediawave történetéből

 

2020. március 1- április 27.

 

fotósorozatok a Mediawave történetéből

 


fotósorozatok a Mediawave történetéből

 

 

fotósorozatok a Mediawave történetéből

 


fotósorozatok a Mediawave történetéből

 


fotósorozatok a Mediawave történetéből

 


fotósorozatok a Mediawave történetéből

 


fotósorozatok a Mediawave történetéből

 


fotósorozatok a Mediawave történetéből

 

etnik Archív
2020. június HKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHK Aktuális program:
2020.06.03.
010203040506070809101112131415161718192021222324252627282930

KÖZVETLEN KÉRDÉS

Név:
E-mail:
Kérdés:

HÍRLEVÉL

Név:
E-mail cím:
Feliratkozom az alábbi hírlevelekre:
MEDIAWAVE
MEDIAWAVE webTV
Passport Control
Adatok módosítása, leiratkozás vagy aktiválás újraküldése:
KÉPAJÁNLÓ

MEDIAWAVE ARCHÍVUM (1991-2019) :: 1993 :: ÚJSÁGCIKKEK :: MEDIAWAVE INTERVIEW - VIKTOR BELJEKOV (FORGATÓKÖNYVÍRÓ): A ROMANOV-HÁZ (1993) (OROSZ, 35 MM. 115 PERC)

„A film II. Miklósról, az utolsó orosz cárról és családjáról szól. Archív anyagokra épül, a cárt az első orosz fényképeken láthatjuk.

- Furcsa ötlet volt tőlem ez a film, hiszen az életem nagy részét a kommunizmusban éltem le, és csak az utóbbi években kezdtem arra gondolni, hogy nekem vannak gyökereim is ebben az országban. Nem kommunista gyökerek, hanem mint bármely más nemzetiségű embernek, saját személyes gyökereim. És akkor hirtelen megértettem, hogy ezek a gyökerek tényleg ott vannak, ott a 17-es forradalom előtt, és ha magamat orosz emberként akarom érezni, akkor meg kell tudnom, hogy hogyan éltek az őseim és milyen volt az akkori ország. Fontos a nemzeti gyökereinket megtalálni, hogy tudjuk, merre megyünk. Most összeomlott a kommunizmus, rendben, de hova tovább? Nem az a lényeg, hogy az európai komfortot vagy életszínvonalat elérjük, hanem hogy legyen saját arculatunk. A mi országunk a forradalom előtt már 10 évszázadon keresztül létezett, és az akkori embereknek is voltak ideáljaik, és az eszméik se lehettek rosszak, mert Oroszország hatalmas, virágzó országgá vált, mellyel a világ más országai is számoltak. Ezt most nem az erőre értem, hanem a világban elfoglalt helyünkre.

 

- Mit gondolnak ma az emberek az ideákról, a vezetőkről?

 

- Semmit, mert a legfontosabb dolog, hogy életben maradjanak, hogy a gyerekek ne legyenek éhesek, hogy legyen miből ruhát venni. A nép olyan rosszul él, hogy csak ezt szeretné elérni, hogy ne kelljen rettegni a holnaptól, hogy másnap ne öljek meg őket, és tudjanak mit enni. Persze, mint minden más társadalomban, nálunk is vannak olyan emberek, akik használják az agyukat és gondolkodnak Leninről, Sztálinról, a cárokról vagy a Beatlesről. De vannak olyanok is, akiket csak a jelszavak érdekelnek és fanatizálhatóak.
 

— A rendszerváltás előtt milyen körülmények között dolgoztak?

 

Manski: — A diktatúra viszonyai között jobban, kényelmesebben tudtam dolgozni. Persze nem a sztálini diktatúráról beszélek, a brezsnyevi korszak utáni években lettem filmes. Tulajdonképpen nosztalgiával emlékszem ezekre az évekre, mert akkor elég jól lehetett dolgozni. Abban az időben komoly állami támogatást kaptak az elképzeléseink. A szabadság korlátai ellen lehetett küzdeni, le lehetett győzni az akadályokat, sőt! Maga a harc sem volt érdektelen. Most a következő a helyzet: amit mostanában csinálunk, gyakorlatilag senkinek sem kell. A pénz sokkal komolyabb tényezővé vált, mint az ideológia, de már pénz sincs. Én személy szerint abból a pénzből forgatok, amit nyugati TV társaságok, gazdag cégek fizetnek.

 

Tereschenko: — Most nehezebb leltt minden. A peresztrojka kezdetén megkönnyebbülve felsóhajtottunk, mert arról kezdtünk el beszélni, ami minket is foglalkoztatott. Az igazat kezdtük elmondani. Ezt meghallotta az egész világ, és elborzadt, és a világgal együtt elborzadtunk mi is. Ezzel együtt elkezdődtek a bonyodalmak, mert a modern világ kőzösségébe történő integrálódás elég bonyolult folyamat, legalábbis számunkra nagy nehézségekkel jár. Az anyagi lehetőségeink korlátozottak, de azt nem mondanám, hogy lehetetlen dolgozni.

 

— A rendszerváltással megszűnt a cenzúra?

 

Manski: — Jaj, ez egy nagyon bonyolult kérdés! Ha őszintén válaszolnék rá, nem értenék meg, mert számunkra ez a szó egészen mást jelent. Van, de ez egy olyan jelenség, mely még nem nyerte el végleges formáját. Mindent leforgathatok, mindent megtehetek. Ha látnátok például, hogy milyen újságokat lehet kapni Moszkva utcáin — a hajatok az égnek állna! Arra a kérdésre, hogy mit szabad, azt kell válaszolnom, hogy mindent. Holnap leforgathatom a Mein Kampf-ot és ezért senki nern fog megbüntetni. Ez rettene-tes. Nem progresszió van, regresszió. A filmemet bemutatták néhány európai ország TV-jében, a SZU-ban nem, de ez nem politikai értékű cenzúra volt. Most mindenki más jellegű dolgokkal foglalkozik. Ez az érdektelenség cenzúrája.
Tereschenko: — Cenzúra nincs, viszont létezik a rubel cenzúrája. Engedik, hogy arról beszéljünk, amiről akarunk, csak éppen pénzt nem adnak. Vagyis ez ugyanaz a cenzúra, csak az ellenkező oldalról. A teljes igazságot mégsem ismerhetik meg a nézők, mert ugyan leforgathatjuk a filméket, csak nem mutatják be. Se TV-ben, se a mozikban.

 

— „A Lenin testé"-t hol mutatták be Oroszországban?

 

Manski: — Kulturális intézményekben, művészeti székházakban, az írószövetségben, de ez kevés. Vidéken is játszották, de még ez is kevés. A TV-ben csak részletek mentek le. Ehhez képest elég nagy volt a visszhangja a sajtóban, ami persze nem azt jelenti, hogy mindenki elfogadta volna a filmet.. Gyakorlatilag Oroszországban nincs a film. Nem állítom, hogy ez egy nagyon jó film. Egyszerűen mi otthon nem létezünk, senkit nem érdeklünk. Európában otthon vagyunk, állandóan jelen vagyunk. Ez a 30. fesztivál, melyen részt veszek, folyamatosan úton vagyok a filmjeimmel. Otthon nem, ott köpnek ránk.

 

— Maradt dobozban filmje?

 

Tereschenko:— Nem. Régen elég kemény helyzet volt. Ha azt mondták, ezt vagy azt a részt vágjam ki, megtettem. Ha egy rendező ellenállt, akkor azt az egész forgatócsoport szenvedte meg. Nem kaptak se prémiumot, se fizetést, és a forgatás összes költségét a stábra terhelték. Ha ellenkezem, nem csak magamat áldoztam volna fel, hanem 20 embert fosztottam volna meg a pénzétől. Tehát, ha nekem azt mondták, hogy vágjak ki a filmből — kivágtam.

 

— Nem gondolja, hogy a következő nemzedéknek nem egy személy, egy zenekar, vagy egy család lesz az ideálja, hanem a pénz?

 

Teresrnenko: — Ettől félek a legjobban, mert ez már most kezd elterjedni. Mi mindig büszkék voltunk szellemiségünkre, arra, hogy mi vagyunk a legolvasottabb ország, hogy mi vagyunk a legjobbak, a legerősebbek, a legnagyobbak. Mára viszont az infláció és ez az elképesztő gazdasági helyzet a jellemző. Nem piaci, hanem zsibvásári viszonyok uralkodnak, hiszen az emberek mindent eladnak, ugyanis az átlagfizetés havi 7 dollár. A vágy arra korlátozódik, hogy életben maradhassanak, ez most minden mást háttérbe szorít. Az emberek nem fizetik elő az újságokat, nem járnak moziba, színházba, nem vásárolnak könyveket. Ez félelmetes. A Beatles-filmben elhangzik egy vers, mely úgy ér véget, hogy nem Lenin, hanem Lennon Oroszország reménysége, ki megment minket a sötétségtől és a tudatlanságtól. 1989-ben történt a nagy felfedezés. Lenin még mindig egy elérhetetlen, sérthetetlen ideál volt, akit nem lehetett bántani. Lehettek rosszak a pártfőtitkárok vagy akárki, de Lenin maga volt Jézus Krisztus. 2-3 éves korunktól Leninről beszéltek nekünk, arról, hogy milyen nagyszerű ember volt, egyszerűen megfertőztek vele. Ezt a gennygócot ki kell vágni. Nagyon örültem, mikor megláttam a plakáton az új szentháromságot: Marx, Engels, Lennon. A 8 éves kisfiam rögtön megismerte John Lennont, a többieket nem. Ez megnyugtatott. Ez már egy másik nemzedék, amely nem cipeli többé magával a marxizmus-leninizmus terheit.

 

(Köszönet Keleti Évának a fordításért.)

 

Kérjük, írja meg véleményét:
Név: Szöveg:
E-mail:
Kérjük írja ide a képen látható karaktereket:

KERESŐ


      
KIEMELT HÍREK
TAGSÁGOK
MAGYAR FESZTIVÁL SZÖVETSÉG

A MEDIAWAVE

Kiváló Minősítésű Magyar Fesztivál

 

A MEDIAWAVE Minősített

Európai Fesztivál

PARTNER OLDALAK

 

 

 

 

SZABADOS MUSIC

DIRECTORY

 


Kártyás fizetés szolgáltatója
Elfogadott kártyák