NESZTOR IVÁN SZÓLÓ ÉS PORTRÉ BESZÉLGETÉS

Nesztor Iván, a magyar dobpedagógia egyik kiemelkedő alakja, tanár, aktív muzsikus és több kiadvány szerzője. Első hangszere a gitár volt, az első győri beatzenekarok egyikében, később azonban átnyergelt a dobokra, mert a jazz konziban akkor még nem volt gitároktatás. De nem csupán a próbatermek, a hangstúdiók és a színpadok világát érezte sajátjának, hanem a tantermet is. Az 1970-es évek végén kezdett el dobolást oktatni, amikor még nem állt rendelkezésre gyermekeknek szánt egységes módszertan szerint rendszerezett elméleti és gyakorlati tananyag. Ezért úgy döntött, hogy maga veszi kézbe az ügyet, és 1983-ban meg is jelent pedagógiai munkája, ami aztán alapművé vált a zeneiskolák világában. Hat évvel később pedig – az országban az elsők között – Újpesten meghonosította az alapfokú jazz oktatást. Figyelme azonban nem csupán a dobolásra (illetve első szerelmére, a gitárra) terjedt ki, hanem Erdély, Székelyföld és Csángóföld vidékein maga is elmélyedt a népzenegyűjtésben. Felismerte, hogy bár furulyázni minden iskolában tanulnak a gyerekek, de a még élő népzenei kincs a hagyományos megközelítéssel nem szólaltatható meg autentikusan a kanonizált blockflöte-játékmódokkal. Ezért a hat lyukú népi, illetve a széles körben oktatott barokk furulya közti szakadékot szintén pedagógiai és módszertani anyaggal hidalta át.