110 éve kezdődött

Hartyándi Jenő „régészkedni” kezdett a vizuális tartalmak után, a győri filmkészítés kezdeteinek nyomát kutatva, ez fejlődött a mindössze 50 példányban kiadott kötetté. Nem volt konkrét apropója vagy ismert kerek évforduló, amihez kötni szokták az ilyen összefoglaló kiadványokat, majd ezt is megtalálta.
 

A közel hároméves gyűjtőmunka során előkerült egy dátum: 1912. november 1-jén nyitotta meg kapuit az első állandó győri mozi, az Apolló. Azaz 110 éve kezdődött a film győri története. Meglett a látszólagos ok a könyv kiadására.

– Mi indította el, hogy belefogjon egy ekkora munkába?

– A Generációk Házában, a győri filmes mozgalom egykori bölcsőjében – 25–30 év után – néhány évvel ezelőtt kezdtünk összejönni mi, „győri öregfilmesek”. Kezdetben csak néhányan vettünk részt ezeken a találkozókon, majd egyre többen lettünk. Felidéztük a közös történeteinket és felemlegettük a már végleg elmenteket. Egyre erősödött bennünk az igény, hogy kezdjünk valamit a már régóta porosodó filmtekercseinkkel. Lassan elkezdtek gyűlni az anyagok. De nemcsak filmek kerültek elő, hanem díjak, oklevelek, hangulatfotók. Elkezdtem egy digitális archívumot építgetni ezekből, mert az világossá vált, ha nem kezdjük el módszeresen gyűjteni, digitalizálni, felújítani a filmjeinket, akkor a rendszerváltást övező ötven év mozgóképes lenyomata hamarosan elérhetetlenné válik a köz számára. Az pedig, hogy ez könyv formát öltött, annak köszönhető, hogy sokak igénye volt – akik még szeretik érezni a papír illatát –, hogy nyomtatott formában is jelentessük meg a győri filmesek emlékét. Kezdetben füzetekben gondolkodtunk, de a visszaemlékezések megindítottak egy spontán gyűjtőfolyamatot. Előkerültek a ’80-as évek győri fiataljainak emlékei, történetei, fotói.

Könyvbemutató a Győri Nemzeti Színházban. Fotó: Huszár Gábor

Kincset érnek

– Sokan készítettek filmet abban az időszakban?

– Nem volt jellemző még akkoriban a filmezés. Még a fotózás sem nagyon. Nem az a világ volt, mint most, hogy mindenki kattintgat a telefonjával. Akkor még volt tétje a fotózásnak is, hiszen a negatív, az előhívás is pénzbe került. A filmezés pedig még ritkább volt. Épp ezért számítanak ma már kincsnek az adott jelenben unalmasnak tűnő hétköznapi témák megörökítései. A rendszerváltás környékén már azért többen filmeztek. Ennek az időszaknak a jellegzetes győri figuráit is megörökítették. Ők azok a ma már hatvanas éveikben járó emberek, akiket a készítőkről még meg lehet kérdezni.

– Rajtuk kívül honnét lehetett anyagot gyűjteni?

– Újságcikkekből lehetett leginkább összegyűjteni az információkat. A Kisalföld például rengeteg hírt adott az egykori filmes életről. Az első győri filmesre, Havas Istvánra is egy ilyen tudósításban találtam rá. Riportok készültek vele, több vetítéséről számoltak be.

– Mi derült ki róla?

– Ő még magányos filmes volt. 1954-ben csinálta meg az első filmjét, a nagy szigetközi árvízről. Később lépett a nyilvánosság elé, amikor 1961-ben részt vett az Országos Amatőrfilm Seregszemlén. Szakmai berkekben filmje jelentős karriert futott be. Nagyon jó lenne, ha ezt és a többi filmjét sikerülne megtalálni.

„Világossá vált, ha nem kezdjük el módszeresen gyűjteni, digitalizálni, felújítani a filmjeinket, akkor a rendszerváltást övező ötven év mozgóképes lenyomata hamarosan elérhetetlenné válik a köz számára” – Hartyándi Jenő.

Több rétegből áll össze egésszé

– A kötet a film történetén túl a korról is lenyomatot ad.

– Kezdetben csak a filmeseket szerettem volna összegyűjteni. Őket viszonylag átláttam. Aztán ahogy gyűltek az anyagok, egyik hozta magával a másikat. Közben az is kiderült, hogy nem elég a filmesekkel foglalkozni. Nem lehet megkerülni a Mediawave fesztivált, hiszen az is egy filmes esemény volt. Bejött a mozis vonal is, amikor teljesen véletlenül találtam rá egy hírben az első győri mozira. Jött a dilemma, hogy miről szóljon. A győri filmesekről vagy minden filmmel kapcsolatos dologról? Ebből a sok mindenből állt végül össze a kötet szerkezete, aminek sok szintje van. Szerepelnek benne a filmográfiák, életrajzok, személyes megnyilatkozások. Ezeket helyeztük el az adott év akkori győri történéseibe, és ezeket az ország és a világ eseményeibe. Így érthetjük azt a világot, amiben akkoriban a filmek születtek.

– A könyv a XX. századot öleli fel. Lesz folytatás?

– Szeretném majd tovább bővíteni a gyűjteményt. Bizonyos szintig össze tudtam gyűjteni az információkat, egy hálót tudtam belőlük szőni. Voltak, akikről sok információ előkerült, ám akad, akinek csak a neve, esetleg a filmcímei vannak meg. De van még sok lyuk. Főleg a kezdeti időszakból. Vannak, akiket, akiknek a munkáit még nem sikerült megtalálni. Jelenleg valamivel több mint száz filmes van a látókörömben. Szeretném megtalálni a még rejtőzködő alkotókat és munkáikat.