Turné road movie. Fesztiválhangulatok, bulik, muzsikusok, együttesek, látogatás kis kurd falvakban kurd zenészbarátainknál, népi lovaspóló, stb.
Utólag bevalljuk, hogy 13 magyar - muzsikus, néptáncos, filmes, fotós szervező – azzal a szándékkal indult útnak, hogy visszaadja 150 év török hódoltságát. Ha rövid időszakra is, 2006 elejének két szép hetére, úgy érezzük ez sikerült is. Ráadásként vendéglátóink láthatóan élvezték is mindezt. Mi pedig telítődtünk rengeteg modern török film és zenei élménnyel, valamint autentikus kurd népzenészbarátaink révén megmerítkezhettünk a kis kurd falvak mindennapjaiban.
A film emléktöredékek füzére rengeteg általunk rögzített élethelyzettel és zenével (Replikas /TUR/, Tarik Arkan /TUR/, Sarikamis /KURD/, Fanfara Complexa /HUN/, stb.).
Idézet a narrációból:
Igen. Valahogy így végződött. Amikor a reptérre érkezve, első napi szállásunkat kerestük az isztanbuli főutcán, nem gondoltuk, hogy ily gazdag élményekkel teli, kellemesen fáradt, álomba ringató lesz a vég. Az előzőekben hallható helyi fesztiválszignál – mert a karsi utazó Európa Filmfesztivál meghívott vendégei voltunk – eredetije és magyar feldolgozása ilyen hatás váltott ki a fesztiválzárón.
Utólag bevalljuk, hogy 13 magyar - muzsikus, néptáncos, filmes, fotós szervező – azzal a szándékkal indult útnak, hogy visszaadja 150 év török hódoltságát. Ha rövid időszakra is, 2006 elejének két szép hetére, úgy érezzük ez sikerült is. Ráadásként vendéglátóink láthatóan élvezték is mindezt. Mi pedig telítődtünk rengeteg modern török film és zenei élménnyel, valamint autentikus kurd népzenészbarátaink révén megmerítkezhettünk a kis kurd falvak mindennapjaiban.
De ez már a történet közepe, vége. Indulásképp Isztanbulból a csapat fele, kalandozó magyarként helyközi buszra szállt, és átkelve az Európát Ázsiától elválasztó Boszporuszon, és végigutazta Anatóliát, átvergődve havas hegyeken, mélysötét éjszakán és megérkezve a famentes, kopár Kelet-Törökországig. A viszonylag ismert Isztambultól a teljesen ismeretlen keleti végekig.
A végállomás 23 óra múltán az 1500 kilométerre lévő Kars városa volt, amely Kelet-Törökország, Kaukázus déli lejtőjénél lévő tartományi székhelye. Az Ararát hegy közelében. Építészetében orosz beszűrődéssel, mert egy ideig e város volt az orosz birodalom legdélibb végvára. Ma Kelet-Törökország stratégiailag fontos központjának tekinthető. 80 ezres lakosságát tekintve a Kaukázus környékének összes népe megtalálható benne, de környezetével együtt többségben kurdok lakta területnek tekinthető. A város, magyar civilek számára szokatlan jelenségként, rendkívül dinamikus és europer polgármesterével, erőteljes küzdelmet folytat a terület felzárkoztatásáért, melynek egyik jele a vendéglátó Európa Filmfesztivál és annak zsúfolt nézőterei.
A busz 1500 km után megállt a város határában. Kissé elcsigázva lekászálódtunk. Reggel volt még nagyon. A szervezők telefonja kikapcsolva. Próbáltuk feltalálni magunkat és lassan rájöttünk, hogy a helyiek által emlegetett szerviz, szerviz, a városba bevivő buszt jelenti.
A busz egyszer csak végleg megállt, ki kellett szállnunk. Próbáltunk tájékozódni, termetes csomagjainknak hordozójárművet találni, de megértésre nem találtunk. De közben még átéltük azt a pillanatot, mikor egy percre megállt minden, amellyel Attatürk, a török nép híres vezetője halálának évfordulójára emlékeztek országszerte. Attatürknek köszönhető, hogy az iszlám vallást eltávolította a politikából és haladó szellemiségű, európai kulturkör felé haladó országot formált a kontinensnyi országból.
Tájékozódási kísérleteink közben elég nagy feltűnést kelthettünk és ránk is talált egy hivatalos ember. Kiderült, hogy az önkormányzat épülete mögött voltunk
Betessékeltek bennünket az önkormányzathoz és próbálták elérni a fezstivál szervezőit, addig mi szórakoztattuk a hivatalnokokat. Majd busszal elvittek bennünket a szálláshelyünkre.
A turnéfilmünk címe Chris Potter, amerikai jazz világhíresség élményösszegzéseként fogható fel, aki 14-ként, tiszteletbeli magyarként csatlakozott a MEDIAWAVE turnéhoz. A film töredékes képet kíván adni a turné legizgalmasabb részeiről, nem mellőzve a turné tagjainak személyes megnyilvánulását sem.
A török szervezők, mivel jártak már fesztiválunkon, a mi csapatunkra, a Fanfara Complexa zenekar velünk lévő töredékére és néptáncosainkra építették a fesztiválnyitót megelőző felvonulást. Nem volt nehéz bemozdítani a helyi közönséget, mert a moldvai csángó zene és a török/kurd ritmusvilág meglehetősen közel áll egymáshoz. Persze nem ártott hozzá Tuncel Kurtiz, aki a törökök Mensáros László-szerű rangú színésze, aki már volt zsűritag fesztiválunkon.
A filmfesztivál szervezőinek felajánlottuk, hogy a köztünk lévő amatőr szakácstehetségek rittyentenek egy kis magyar ételbemutatót a fesztivál vendégeinek. Nagy terveink voltak, de miután a harmadik nap különbféle pörköltverziókat kínáltak ebédre és vacsorára, felül kellet vizsgálnunk ama álláspontunkat, hogy a pörkölt magyar étel. Eme kopár, elsősorban állattartásból élő vidéken mindennapi étek.
A főzéshez vendéglátóink kérték a fesztiválközpont tömbben lévő étterem segítségét, aki először gyanakodva figyelték lelkes, de amatőr küzdelmünket az előkészületekkel, majd egyre többen szálltak be segíteni és jegyezték le a készítendő ételek – palacsinta, babgulyás, kaszinótojás – receptjeit. Jaszim, az étterem fő séfje nagy barátságba került Egri Joci kollégánkkal, aki Deésy Gábor és a többiek segítségével próbálta összefogni a munkálatokat. Jaszim hihetetlen dolgokra volt képes, mikor beszállt segíteni. Pl. azbesztkezűnek neveztük el, mert rendre kézzel ellenőrizte a sülő palacsinta állapotát. A tulajasszony is nagy kedvvel segédkezett és kóstolgatta ételeinket.
A nagysikerű bemutató végül a fesztiválközpont előtti téren valósult meg, a Fanfara Complexa zenei kíséretével, kik nehéz helyzetben voltak a gyönyörű helyi lányok által közrefogva.
Fesztiválszervező barátaink szóltak, hogy vasárnap lévén elmehetünk egy lovaspóló meccsre, valahova a környékre. Kicsit tartottunk tőle, hogy valami turisztikai dologban lesz részünk, mert azokat kerültük, de egy teljesen autentikus helyi falusi csapatküzdelem részesei lehettünk, amelyet autentikus zurna-dob zenekar nyitott meg. A valószínűleg ősi játék lényegét nem sikerült teljesen megértenünk, de láthatóan ez valamiféle olyan rituálé, közösségi ünnep volt, mint mikor Écs és Ravazd focicsapata küzd egymással vasárnap délután. Csak itt lóháton történt a küzdelem. Láthatóan a környező kurd falvakból gyűlt össze a szépszámú közönség, még Kars polgármestere is tiszteletét tette és a szomszédos község nagyszakállú vezetőjével – aggszakál az öreg vezető neve a török nyelvekben – jobbján végignézte küzdelmet, majd elismeréseket adott át. A kicsit városiasan népi, Kaukázus-menti folklórműsor után azonban olyan eredeti és erejű közép-ázsiai körtánc alakult ki Kars polgármesterével az élen, melyhez hasonlót utoljára egy csecsen filmben láttunk.
Elhagyva a fesztivál (itt a szöveg megszakad...)
1977 óta foglakozik filmezéssel. Számos dokumentum-, kísérleti-, tánc- és kisjátékfilm készítője. De dolgozik mások filmjeiben operatőrként is. Filmjei szerepeltek és díjat nyertek az Országos Függetlefilm Fesztiválokon, a Magyar Filmszemléken, és nemzetközi fesztiválokon.
Fontosabb filmjei:
Hartyándi Jenő-Nesztor Iván: EGYKOR A GYIMESBEN JÁRTAM (1.díj - Országos Néprajzi Szemle, 1992)
Grencsó István-Hartyándi Jenő: VALAHOL KÖZÉP-EURÓPÁBAN (Országos Független Film és Video Fesztivál díjazottja, 1993)
Villányi László: A LILIOM HANGJA (két különdíj - Országos Függetlenfilm Film és Video Fesztivál, 1993 /a film operatőre/)
Szolnoki József-Hartyándi Jenő: MADARAK (különdíj - az Országos Független Film és Video Fesztivál, 1993)
Hartyándi Jenő: KISÖRSPUSZTA (legjobb dokumentumfilm - Országos Független Film és Video Fesztivál, 1994)
(legjobb szociografikus dokumentumfilm - Magyar Televízió díja MEDIAWAVE'94)
Villányi László: REJTŐZKÖDÉSEK (3.díj - Országos Független Film És Video Fesztivál, 1995)
(a zsűri különdíja - MEDIAWAVE'95 /a film operatőre/)
Hartyándi Jenő: GYIMESI FILM-ÜZENET (1.díj - Országos Néprajzi Szemle, 1996)
(3.díj - Országos Függetelen Film és Video Fesztivál, 1996)
Hudi László-Hartyándi Jenő: A HÁROM NŐVÉR (legjobb színészi telj. film - Országos Füg. Film és Video Fesztivál, 1996)
(Silver medal - Independent professional kategória fődíja, Brno16, 1996)
(Magyar Filmszemle versenyprogram, 1997)
Hartyándi Jenő: „NA, EZ A LAJKÓ FÉLIX!“ (Magyar Filmszemle versenyprogram, 1998)
Hartyándi Jenő-Villányi László: „A FLAMINGÓ TÉRDE“ – Tolnai Ottó portré
(Magyar Fillmszemle versenyprogram, 2002
Kategória: FESZTIVÁLBESZÁMOLÓK / MEDIAWAVE turnék / KONCERTEK & ELŐADÁSOK / MEDIAWAVE turnék / PASSPORT CONTROL / Passport Control 4. Kars /Törökország/, 2007 / Győri és regionális filmek / BUZÁS Mihály / HARTYÁNDI Jenő / SZÉKELY Adél Csilla / MEDIAWAVE ALAPÍTVÁNY / ZSEBCSELEK CSOPORT / MEDIAWAVE turnék, bemutatók, minifesztiválok / Kars, Kelet-Törökország, 2006 / Duna Műhely - Képárnyék Bt. / DURST György / BUZÁS Mihály / HARTYÁNDI Jenő / Dokumentációk / Zenei dokumentációk / GYŐRI FILMESEK ARCHÍVUMA / Mediawave Alapítvány (1997 - napjainkig) / Hartyándi Jenő / Székely Adél / Mediawave 2000 Kft. (2000 - 2015?) / Durst György / Buzás Mihály / Kép-Art Bt. (???) / Buzás Mihály ?
Műfaj: dokumentumfilm / zenefilm
Nemzetiség: Magyarország / Törökország
Év: 2006
Premier: Európai premier
Korosztály: Felnőtt
Kulcsszavak: Fanfara Complexa kurd folk music Tarik Arkan Replikas MEDIAWAVE festival on wheels sarikamis kars turkey törökország
Rendező: Hartyándi Jenő
60 min. 2006 DV, színes, szöveges, magyar nyelv, angol felírattal
Operatőr: Hartyándi Jenő, Székely Adél, Kiss Csaba
Zeneszerző: Fanfara Complexa, kurd folk music, Tarik Arkan, Replikas
Vágó: Hartyándi Jenő
Narrátor: Hartyándi Jenő
Szereplők: Prodicer: Durst György, Buzás Mihály, Munkatársak, Co-worker: Egri József (felirat), Vajda Violetta (translation)
2009.03.07. 16:38 | |
Kiváló! Jártam arra, ugyanott szedtem obszidián követ. A film tökéletesen mutatja be a rörök vendégszeretetet. Egy megjegyzés: a trágya, amit égetnek TEZEK, magyarul tőzeg. A teaház kalapos idős bácsijának nem kell magyarázni a magyar-török rokonságot, mert megérezte a zenéből, amire táncolt. Köszönöm, hogy láthattam. A. Imre | |
2009.03.07. 16:38 | |
Kiváló! Jártam arra, ugyanott szedtem obszidián követ. A film tökéletesen mutatja be a rörök vendégszeretetet. Egy megjegyzés: a trágya, amit égetnek TEZEK, magyarul tőzeg. A teaház kalapos idős bácsijának nem kell magyarázni a magyar-török rokonságot, mert megérezte a zenéből, amire táncolt. Köszönöm, hogy láthattam. A. Imre |