1981. március 21-én Nagyváradon születtem, már egész fiatal koromban érdekelt a fényképezés ám egész 19 éves koromig nem igazán foglalkoztam vele... 2005-ben lehetőségem volt a Győr-Moson-Sopron megyei napilapnál (Kisalföld) fotóriporterként elhelyezkednem. Fotóriporterként a fotózás új világát ismerhettem meg, eközben tudatosult bennem hogy ez az amivel hosszú távon a jövőben is szeretnék foglalkozni. A napilapnál 6 évet dolgoztam ezután 2011-ben nyílt lehetőségem az MTI Győri illetve régió fotóriportereként tudósítani, az országot és a világot helyi eseményekről. A Mediawave hangulatait több éve fotózom. Fotói itt érhetők el.

A Hárompatak közösség / zenekar több közösségi programmal jelentkezett az idei Együttlétre a Duna túloldaláról, az igazi Komáromból. Ez az első együttműködésünk. Végül a gyermektáncházat sikerült megvalósítanunk.

"Kedves Mediawave szervezők, ...ha bármilyen hasonló esemény lesz a közeljövőben szívesen csatlakoznánk. Mindannyian nagyon jól éreztük magunkat a rendezvényen, ez már a sokadik alkalom volt, de most kimondottan jó érzés volt hozzátenni az eseményhez a sajátunkat. Úgy érezzük sikerült megvalósítanunk a gyermektáncházunkat, bár egyszerre párhuzamosan több hasonló esemény is zajlott, az erőd előtt, de akadtak lelkes érdeklődőink, akikkel egy jót tudtunk játszani, táncolni... (folytatás a részletekben)

Köszönjük a lehetőséget, hogy Veletek tölthettük a napot. Apró fesztivál a Mediawave, nagy szívvel. Korán érkeztünk szombaton, akkor ébredezett az erőd, a résztvevők. Jó volt így kezdeni a jelenlétünket. A helyünk, ahol az óriásmandalát megépíthettük, kicsit lassan lett meg, mint amikor az ember a reggeli ébredés után kissé álmosan andalog a lakásban. Végül a bástya előtti réten kezdtünk építkezni. Előttünk a Duna a lassan cammogó uszályokkal, mintha meghozta volta az embereket, hogy egy-egy követ, rajzot, virágot, gyöngyöt vagy termést tegyenek hozzá az egyre színesebb mandalához. Sok kisgyerek vett részt és felnőttek is, és aztán született egy csoda, egy közös alkotás. Az egyik kislány, talán Bori, több hangszeren is játszott a közeli színpadon: a jelenései között mindig visszatalált hozzánk, és csak rakta, rakta a mandala újabb részeit. Ezt tenném hozzá még ehhez a naphoz:
"Jártam a világ végén.
Jártam a vizek végén.
Jártam a menny végén.
Jártam a hegyek végén.
Senkit sem találtam,
aki ne volna a barátom." (Navahó ének)

Nyikos Péter fotóival

drMáriás - ének, szaxofon, trombita, Tövisházi Ambrus - billenytűs hangszerek, Endrei Dávid - basszusgitár, Jeli Gergely - dob
A Tudósok zenekart pontosan harminc éve, 1986-ban, az akkor húsz éves festő, zenész és író drMáriás társaival együtt alapította a vajdasági Újvidéken. A csapat meghatározó figurái közé tartozott a kezdeti években Bada Dada énekes/költő. A délszláv háború elől Magyarországra költöző zenészek a kilencvenes évek elején Budapestre tették át a székhelyüket. A zenekar drMáriás vezetésével, folyamatosan megújuló tagsággal azóta is szünet nélkül működik. A harminc éves fennállásukat egy évig tartó koncertsorozattal ünneplik. (levele és a teljes koncertvideó a részletekben)

Kedves Szervezők!

Kérésetekre örömmel osztjuk meg Veletek tapasztalatainkat az idei fesztiválról. Ez volt számunkra az első alkalom, így még nem tudtuk előre, hogy mire, milyen körülményekre, közönségszámra és -aktivitásra stb. számítsunk, ezért jó pár kérdéssel ostromoltunk Titeket, és igyekeztünk minél előrelátóbban felkészülni. Nem érezhettük előre az esemény ízét, de mindenképpen bele akartunk kóstolni, amire a szombati napot választottuk, helyszínnek pedig a bástya előtti füves területet. (Tapasztalatainkat tehát ebben az időben és helyen szereztük.)

Szerda Zsófi (Szabadka) fotóival

Rutkai Borival való kapcsolatunk hosszú évekre nyúlik vissza. Már viszonylag neves előadó volt, amikor 2005-ben részt vett ravazdi filmes táborunkban. Jelegzetes történet róla, hogy többször, hosszabb időre eltűnt sátrában, de hát nem foglalkoztunk vele, mindenki tette a maga dolgát. Ennek a bujkálásnak a következő kis animáció lett a végeredménye (itt nézhető meg). Ugyanekkor Horváth Balázs filmjében,  Feri bácsival is előadott egy hangulatos duettet (itt nézhető meg). Filmszerepet is vállalt Lars Hneze filmjében (itt nézhető meg). Szóval aktív és sokoldalú ember volt már akkor is és közösségben gondolkodó. Számos koncert követte ezt... Véleménye a részletekben olvasható.

Nyikos Péter fotóival

Egy népzenei együttes, egy bábszínész és egy képzőművész találkozásának eredményeként jött létre a Tartóshullámra e projekt. A megvalósításban résztvevők: Éri Katalin - ének, nagybőgő; Gózon Éva - ének, hegedű, Nedeczky Júlia- szaxofon, ének, Tekauer Léna - ének, koboz, Tímár Sára – ének, Tóth Kriszta - mesemondó, Makhult Gabi – illusztrációk

A projekt alapját képező Forgó zenekar 2008-ban alakult, zenéjükben a magyar és más népek zenéjét formálják saját hangukra. A tiszta forrás alapos ismerete mellett fontos számukra az az esztétikai érzék, amellyel az eredeti dallamokat közös zenei ízlésük szerint alakítjuk forgóssá. Alappilléreik a női többszólamúság és a mindannyiukra oly jellemző sokszínűség. Az előadásrészlet videója a részletekben tekinthető meg.

Makhult Gabi tavaly képzőművészként kiállítással, az idén nemcsak kiállítással, hanem énekesként is bemutatkozott.

Kedves ViolettaJenő és SanyiGyuri!

Kicsit nehezen öntöm konkrét formába a véleményem, mert inkább egy felhőként vagy érzetként lebeg bennem, de most nekiülök és lehozom. Letöltöm.

Nekem a Mediawave mindig is a közösségi együttlét nevű forma miatt tetszett - ahol alkotni, találkozni, inspirálódni lehet. Akárhányszor mentem, mindig találtam olyan programokat, amik megleptek, olyan embereket, akikkel akkor, vagy akár később érdemes volt együttműködni, találkozni. Ez most is így volt, attól függetlenül, hogy most direkt is fel voltunk szólítva erre. Nekem a dolgok ilyen konkretizálása, kimondása már kicsit súrolja a jóérzésem határát. Ennek a fesztiválnak akkor is ez a profilja, ha nem foglaljátok kérésbe, egyszerűen nem tud más lenni, így alakult, nektek köszönhetően. (folyatatás a részletekben)

Merza Ábel fotóival

Merza Gábor, régi függetlenfilmes őselem, az Országos Diákfilmszemle vezetője, az utóbbi 15 évben elhidegült tőlünk. Persze nem voltunk rossz viszonyban, leveleimben mindig ott volt a „szeretlek Gábor” megjegyzés, az övében is, de azért lehetett érezni, hogy nem egy sínen futunk. Míg meg nem jelent idén zseniális közösségi programötletével. Mert a legegyszerűbb ötletek mindig a legerősebbek. És sokaknak fennakadt a szeme Merza ötletén és mentek vele beszélgetni. És néha még sört is vittek neki, tehát Gábor jól érezte magát és a felhőkben járt. (beszámolói a részletekben olvashatók)

A csongrádi Csák László, muzsikus, második éve résztvevője Montanaro Akusztikus Zenei Műhelyének:
"Szia Jenő, sziasztok ! Jó volt olvasni, amiket már írtak... A jó dolgokról nemigen írok, mert azok egyértelműek - én sem mentem volna vissza a rendezvényre, ha nem adott volna sokat. Csütörtök késő délutántól voltam vasárnap estig. Előre kiírtam magamnak 26 programot (Montanaron kívül), ebből 15-ot tudtam megnézni. Jó lett volna filmes dolgokba is bekukkantani, de egyszerűen nem lehetett kibogarászni egy könnyen, hogy hol és mi történik - a filmek tömkelegéről viszont csak ömlesztett információk voltak. Úgy tűnt nekem, hogy a filmesek egy másik társaság, másik világ, nincs közös száluk velünk. De mondjuk a Szemző-Grencsó vetítéses nagyon tetszett, megyek is majd a Szemző maratonra... (folytatás a részletekben)