Szeptember 6. ALTÁJ - NOVOSZIBIRSZK

.

Az oldalon látható képeket Szabó Péter, a PASSPORT CONTROL Workshop tanára készítette.

.

Hartyándi Jenő:
.

Sajnos vége a rövid, de élményekben meglehetősen dús altáji kirándulásnak. Kilenc körül elindultunk vissza Novoszibirszkbe, de előtte kísérőnk, aki maradt, megajándékozott bennünket egy hatalmas Altáj természeti kincsit, élővilágát bemutató, tényleg jó minőségű képeskönyvvel.

A korábban már említett, Altáj kutató apja készítette. Reméljük, hogy találkozunk még vele a fesztiválon. Egyenlőre, talán még két évig nem tud mozdulni, mert aki nem akar katona lenni errefelé, az nem kap sok évig útlevelet.

Nem kedvenc sofőrünk, hanem egy új vitt bennünket Novoszibirszkbe és nem is tudtunk vele találkozni, mert már egy újabb csoporttal indult a hegyekbe. Pedig neki akartuk ajándékozni az Altáj legjobb sofőrje címet. Amit aztán különösen megemlegettünk az út során, mert új sofőrünk meglehetősen életveszélyesen vezetett, ami aggodalommal töltött el bennünket. Nem volt jó odafigyelni stílusára.

Az Altáj szélén még megálltunk némi shoppingolásra. Itt egy piacszerű ponton minden helyi természeti és emberi terméket lehet kapni. Nagyon finom és nagyon sokféle házi mézet, mézbort, Mindenféle számunkra egzotikus savanyuságokat, és felismerhetetlen dolgokat.

Aztán jött már megszokottnak mondható szibériai táj a maga egyhangúságával. És útszéli politikai hirdetéséivel, amelyek bőszen hirdették Altáj és Oroszország 250 éves egységét.

Hét óra tájt értünk Novoszibirszkbe és némi kavarás után sikerült elérnünk, hogy a fiatalokkal együtt a város új, elit szállodája helyett a kellemesen lepukkant, még igazi szocialista hangulatot árasztó Centralnaja Gasztinyicá-ba helyezzenek bennünket, ahol még vannak eredeti gyezsurnaják minden szinten. Már csekkoltak be bennünket a másik helyen, amikor Péternek sikerült valahogy beadagolnia, hogy miért nem jó az nekünk. Egyébként nagyon messze volt a központtól, azért is kellemetlen lett volna, de teljesen elszakadtunk volna a fiatal szakasztól. És szerettük volna felügyelni további munkálkodásunkat. Kértük őket, hogy a holnapi nyitóra állítsanak össze valami rövid, frappáns szignálszerűséget az altáji dolgokból. De azt mondták nagyon fáradtok, nekik pihenni kell. Ezen kissé felháborodtunk és Péterrel nekiálltunk egy rövid anyag összeállításának. Artyum egy fél számát használva zenei alapnak, fotókat, kicsit meganimálva raktunk össze egy PASSPORT CONTROL szignált. Pontosabban ma este csak a képeket válogattuk ki hozzá.

Még valami az Altáj zárásaként. Esténként, elalvást segítendő egy pár nappal indulásunk előtt az antikváriumban vett könyvet olvasgatok. „Messzi népek magyar kutatói” a címe a kétkötetes könyvnek. Rövid életrajzok és válogatott írások sorozata. A Közép-Ázsiára és Szibériára vonatkozó részeket útközben elolvastam benne. Amikor ezek elfogytak a föld többi részére vonatkozó részekbe is belekezdtem. Kár, hogy nem előbb, mert két olyan részt is találtam, ami nagyon jól hasznosítható lett volna. Találó összefoglalása eddigi tapasztalataimnak.
Az első Biró Lajos (1856-1931) Új-guinea kutató egyik leveléből származik (1899), amit Szalay Imre múzeumigazgatónak írt hazaküldött gyűjtéseinek mellékleteként:
„Itt még kőkorszakbeli egyszerűségében jár, vagy lerí róla a civilizációnak minapában felvett cafrangja, még könnyen rá lehet ismerni természetes egyszerűségében. Ilyenek lehettek a mi eleink is ezelőtt 30 ezer évvel, a kőkorszakban, mikor még nem tudták, mi a jó, mi a gonosz. Mennyire mások lehettek azok, mint amilyeneknek mi elképzeljük, s mostani állapotunkból következtetjük. Mennyire nem olyan a természeti ember, a ’vadember’, mint ahogy odahaza elgondoljuk! Milyen hamisan, mondhatni, otrombán ítéljük meg a kőkorszakbeli ember műveltségét, erkölcsét és tehetségeit s bennük saját őseinket! Leszállítjuk őket az állatiság színvonalára, hogy magunkat annál magasabban állónak láthassuk! Kicsiny társadalmuk minden elméletet megcsúfol, mert van köztük erkölcs és szeretet vallás nélkül, rend és béke törvények és rendőrség nélkül, szabadság őrök nélkül. Az emberiség tragikuma, hogy a kőkorszakbeli ember bír mindazzal és sejtelme sincs róla, a mi társadalmunk pedig ismeri annak mivoltát a legkisebb részletekig, mikor már csak a neve maradt meg belőle.” Súlyos, elgondolkodtató szavak ezek azok számára, akik autentikus terepre merészkednek előzetes elgondolás nélkül.”
És még egy részlet Torday Emil (1875-1931) Kongó kutató írásából. Az is elgondolkodtató, hogy ez az egyetlen magyarul kiadott írásrészlet a British Muzeum megbízásából 1900 és 1910 között a kongói törzsek közt dolgozó magyar kutatótól:
„Hogy egészen őszinték legyünk, be kell vallanunk, hogy az európaiak nagy része nemcsak hogy a bennszülött etikett szabályait nem tartja be, hanem saját országáét sem, azt gondolván, hogy ennek a vadak között semmi következménye sem lesz. Súlyos tévedés. Be se tennénk lábunkat a szomszédunk birtokára anélkül, hogy engedélyt kérnénk, de vajon hány fehér veszi magának a fáradságot, hogy mielőtt letelepedne faluban, a főnök engedélyét kérje? …a bennszülöttek szerint a vendégbarátság szent dolog, s ha valaki a főnök előzetes beleegyezésével annak falujában tábort üt, védelme alá helyezi magát. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a vendége, míg ha elmulasztja ezt a formalitást, egyszerű betolakodó…Főleg újoncok azok, akik azt képzelik, hogy fehér bőrük egy csapásra fontos emberekké teszi őket. A bennszülöttek nemcsak hogy minden fehért személyes érdemei alapján ítélnek meg, de nagyon gondos vizsgálat alá vetik, s hogy úgy mondjuk, állandó megfigyelés alatt tartják az embert annyira, hogy jó arra gondolni: minden pillanatban szemmel kísérik és kommentálják azt, amit tesz…”