www.mediawave.hu | www.mediawavefestival.hu | www.romerhaz.eu | www.filmfundgyor.eu
etnik Archív
2024. március Aktuális program:
2024.03.19.
01020304050607080910111213141516171819202122232425262728293031

HÍRLEVÉL

Név:
E-mail cím:
Feliratkozom az alábbi hírlevelekre:
MEDIAWAVE
MEDIAWAVE webTV
Passport Control
Adatok módosítása, leiratkozás vagy aktiválás újraküldése:
KÉPAJÁNLÓ

ARCHÍV - Passport Control 1-46. - MEDIAWAVE Művészeti Műhelyek :: PASSPORT CONTROL 3. - Altáj & Novoszibirszk (Oroszország), 2007 :: Szeptember 3. ALTÁJ

Szeptember 3. ALTÁJ

.

Az oldalon látható képeket Szabó Péter, a PASSPORT CONTROL Workshop tanára készítette.

.

Hartyándi Jenő:

.
11 órás indulás volt betervezve, 12-kor már el is indultunk, ez nem sok jót sejtetett. Vagyis azt, hogy csak nagyon közelre megyünk. Azért még próbálkoztunk, hogy mi várható, de a kissé homályos válaszokból az derült ki, hogy a sejthető legrosszabb, turisztikai program vár bennünket. Kolostor, jurta, rafting voltak a kulcsszavak, arra hivatkozva, hogy látszik, nagyon fáradt a társaság és ezért rövid kirándulást teszünk a környéken, pihentetőként.

 

A társaság egy részét nagyon nehezen tudtam lecsitítani, hogy viseljék el a helyzetet, mert holnapra hosszabb utat ígértek. Elindultunk a folyó partján lévő köves úton tovább, erőteljes zötykölődések közepette (ez volt a pihentetés). Tényleg nagyon jó volt egyébként a környezet. A folyóparton burjánzó őserdőszerű táj, erős páfrányos aljnövényzettel jó irányt sejtetett. Már kezdtük azt hinni, hogy mégsem turisták leszünk, amikor egy másik függőhídnál találtuk magunkat, amelyet egy nagyon súlyos turistatelep vett körül, csúszdákkal, hajót imitáló bárokkal. Szóval minden olyannal, amitől egy turista jól érzi magát. Nincs is ebben semmi megvetnivaló, csak mi nem ezért jöttünk ide, ezt a Balaton parton is megkaphattuk volna, sokkal kevesebb fáradsággal és olcsóbban.
Átmentünk a függőhídon és ismét Altáj főútján találtuk magunkat és megindult turisztikai kiképzésünk, amit egyre fásultabban viseltem.
Az első állomás egy útszéli jurta volt. Múzeum, ahogy a tulajdonos altáji papa és fia nevezte. Aki borsos belépőért beengedett bennünket (Ella fizetette be a nem túl lelkes társaságot), és elhadarta az elhadarandókat. Pl.,hogyha fotózunk,vagy videózunk az ennyi meg ennyibe, sokba kerül nekünk. Mikor megkérdezte kik vagyunk és kiderült, hogy filmesek és fotósok, arra azt mondta a profiknak még sokkal drágább. Mondta, hogy ő sámán és tényleg mondott néhány hasznos információt is. Pl., hogy az altájiak rég letelepedett nép, akik több száz éve nem használnak jurtát (közben abban ültünk) és egyébként is az ő nyelvükön ail a neve. Az ail 4-6 vagy 8 szögletes magas csúcsos faépület. A nomád jurta forma továbbélése. A szomszédban állt egy ilyen, de azt már nem mutatta meg, mert hitetleneknek tartott bennünket és fiával kiléptünk után pár perccel Zsigulijával eltűzött ebédelni. De előtte még gyógyító port és egyéb csecsebecséket akart jó áron ránksózni. Nem voltunk fogékonyak a vásárlásra.
Következő állomásunk egy komplex turista hely volt a folyó gáttal összeszűkített, vízeséssé tett területén, amit csecsebecse árusok bódéinak tömege szegélyezett, de a turistaszezon után járva, már csak páran voltak nyitva. De itt legalább sikerült vennünk egy igazi térképet Altájról. Bóklásztunk, palacsintát ettünk, nemezkalapot vásároltunk, én szokásosan követ gyűjtöttem. Nagyon érdekes zöld palaköveket zsákmányoltam. Többségük rendelkezett olyan éllel, amelyet őseink szerszámként használhattak. De volt itt kitömött medve a folyó parti panorámába ágyazva, amellyel 200 rubelért fényképezkedni lehetett, meg életnagyságú mamut és egyéb gigantikus csontok. Szóval minden, ami szem szájnak ingere. Csak hát az enyém nem fült rá. Persze azért mi is áldoztunk a turizmus oltárán Pusival, vettünk nemezkalapot. Ezt még mellékesen meg kell jegyezni, hogy annyira jó idő volt, hogy pl. én egy szál trikóban voltam és még így is izzadtam, de a többiek is nehezen viselték a meleget (Szibériában), miközben otthonról kaptuk az üzeneteket, hogy beköszöntött az őszies tél.
Harmadik állomásunk a folyó egy szigete volt, ahol egy sziklaszirten kis apácakolostor van, amihez egy függő gyaloghíd vezet. A gyaloghíd meglehetős kilengéssel működött, de jó volt rajta átmenni, de a kilengés miatt kapaszkodás nélkül a közepén nem lehetett lábon maradni. Aki bement a kicsike kolostorba és nőnemű volt, egy köpenyt és kendőt kellett felvennie. A híd bejáratánál mindenféle kegytárgyakat lehetett venni. A sziklaszirtbe egy gigantikus faragvány látható, de az csak messziről nézhető meg. E helynek legalább nem volt annyira súlyosan turisztikus jellege, inkább az egyházi dominált, némi turisztikai beütéssel. A híd lejáratánál megcsináltuk az első csoportképet a workshopcsapatról.
Innen aztán hazaindultunk, az elmaradt rafting senkinek sem hiányzott, nem szólt érte. A táborhelyre érve elfogyasztottuk szokásos oroszos vacsoránkat. Kihajtogattuk a vásárolt térképet és megpróbáltuk átlátni Altájt. Hamar rájöttünk, hogy még csak a legszélén vagyunk. 2003-as útról emlékeztem, hogy mi akkor több mint 800 kilométert mentünk a hippikig. És akkor 30-40 kilométerre voltunk egy négyes határtalálkozástól. Nyugatra Kazahsztán, keletre Mongólia és ezek közé egy igen kicsi ficakra benyúlik Kína Dzsungária része, ahol korábban már kétszer is volt alkalmam körülnézni, forgatni (1998, 2003). Akkor jártuk végig Kazahsztán fővárosából, Alma Atából, helyi kiejtéssel Almaty-ból kiindulva a Kínából átmenekült ujgurok falvait a Kínai határig, majd kalandosan átkelve a kazah-kínai határon, Dzsungária (Urumqi, Turfan) feltérképezésével, tovább mentünk Tibetbe, majd onnan vissza Pekingbe és onnan haza. Ez volt talán a MEDIAWAVE legerősebb turnéja. 13-an mentünk. A komplett Dresch Quartet, Kerényi Robi, Sára Firi, Boka Gábor….

Tehát épp azon merengtünk a térkép felett, hova kellene (lehetne?) menni holnap, mikor a szomszéd asztaltól átjött egy orosz ember, akiről kiderült, hogy évek óta járja az Altájt. Végig csónakázta már szinte az összes folyót. Kérdezgettük, merre vannak a legeredetibb, elsősorban őslakosok által lakott területek? Tőle tudtuk meg, hogy a főutak mentén főleg oroszok, vagy magukat orosznak valló más fehérek (baskirok, németek, stb.), valamint eloroszosodott altáji őslakosok élnek. A Mongol és kazah határ mellett átszűrődött mongolok és kazakok. Az Altáj két-három belső régiójában élnek egy tömbben altáji őslakosok, akik a mai napig is letelepült törzsszövetségekben, klánokban élnek. És minden csoportnak más a neve, de egységesen őket hívják altájiaknak, akik szigorúan elkülönítik magukat a szomszédos kazakoktól és mongoloktól. A múltban sok háborúskodás volt köztük. De ők is inkább a belső-ázsiai sárga rasszhoz tartoznak és a nyelvük a török vagy türk nyelvcsalád része.

A térképet bújva beláttuk, hogy a távolabbi helyek elérésének nincs realitása. Ezért a legközelebbit választottuk, vagyis választottuk volna, ha nem jelenik meg Ella, aki látható izgalommal fogadta a térkép fölött kialakított terveinket. Mondta, hogy ő is a közeli régióra gondolt, de inkább azt javasolja, hogy menjünk raftingolni (eddig fogalmam sem volt, hogy mi az) és mászkálni a hegyekben. Mondtuk,hogy mi emberekkel akarunk találkozni, és a falukba akarunk menni, mert népzenét akarunk gyűjteni, torokhangú énekeseket találni, ha már ilyen közel vagyunk hozzá és rákérdezni a helyiekre, mit tudnak a magyarokról? Először azt mondta, hogy reggelig döntsük le ki akar faluba menni, ki raftingolni. De a magyar csapat ott azonnal azt mondta, hogy falvakban szeretné eltölteni a következő két napot.

Szerencsére a holland-német részleg a raftingot választotta, de Ella aggodalma láthatólag fokozódott. Azt mondta, hogy akkor neki itt kell maradnia és velünk jönnie, mert félt bennünket és felelősséggel tartozik irántunk. (Reggelre tervezte a Novoszibirszkbe való visszamenetelt, mert a fesztivállal kapcsolatos teendőket nem halaszthatta.) Láthatóan nagy fejtörést okoztunk neki, amit nem akartunk, hiszen eddig mindenben segítette az altáji turné létrejöttét, gyakorlatban ő szervezte meg a háttereket. De mi meg nem akartunk még két napot nyaralni, turistáskodni általunk nem átlátható okok, féltések miatt. Dolgozni, gyűjteni akartunk és nem értettük mi van.
Az érezhető feszültséget ismét a „bányá”-ban vezettük le, kezdtünk egyre jobban ráérezni ennek a nagyon kellemes orosz tisztálkodási és regenerálódási módszernek az ízére, ami eltér a nálunk közismert szaunától, Röviden, míg a szauna száraz gőzfürdő, addig az orosz bánya nedves gőzfürdőnek tekinthető, ahol a páratartalom közel 100%. A nyírfaággal való csapkodás meg egész kellemes vérpezsdítő dolog.

Kérjük, írja meg véleményét:
Név: Szöveg:
E-mail:
Kérjük írja ide a képen látható karaktereket:

KERESŐ


      
Nincs megjeleníthető aktualitás.
TAGSÁGOK
PARTNER OLDALAK