
Demeter Sándor-Lóránd
"...a fogalmak pontosítása nélkülözhetetlen."
Székelyderzs, 2020. április 30.
Kedves Népfők!
Micsoda szép és súlyos kifejezés ez a megszólítás! Vállalásunk és küldetésünk minden szépsége és terhe benne van. Köszönöm Emerencia. Ilyen gazdag jelentéstartalmú szavakkal időnként elbolyongunk a bőség labirintusában. Fontosnak tartom, hogy anyanyelvi gazdagságunkat a megfogalmazás, képalkotás mellett a megvalósítás területén is hasznosítsuk. Ehhez a fogalmak pontosítása nélkülözhetetlen. Miként élnek például bennem a levelezésekben, a népfőiskolás nyelvezetben gyakran használt fogalmak?
1. A természetes közösségről
A societas naturalis teológiai és filozófiai értelmezésein túl emlékeztetem magam is arra, hogy ilyen a család, a nemzet, az állam, a hitbeli közösségek.
Miről beszélünk akkor, amikor ezekről beszélünk? Számomra világos, hogy ezekben a közösségekben összekötő anyagként érvényesülnie kell Jézus szeretet parancsolatának: Isten-, embertárs- és önmagam szeretete.
Mégis miket és miként tart össze ez a kötőanyag? Arisztotelész, amikor a természetes közösségekről tanított, akkor használta az OIKOS kifejezést, amelyből a tudomány az ökológiát, ökonómiát eredezteti; anyanyelvünk pedig gazdag jelentéstartalommal ruház fel: ház, lakhely, szoba, terem, templom; haza, hon, istálló, fészek, tanya, kalitka, épület, háztartás, gazdálkodás, vagyon, birtok, család, nemzetség. Amennyiben a nép fői a nép főit iskoláztatni kívánják, és végre rávennék magukat az írástudók árulásának a helyrehozatalára valamint „egy másik szemléletrendszerű társadalomkép nemzeti szintű menedzselésére” (Cimbi), akkor ezeket a területeket egységben kell látni. Kiemelek néhány példát:
- család – nevelés: „életre nevelő tevékenység” + művészet + szexualitás (Emereancia). A néptánc-mozgalom kapcsán ugyanezt fogalmazza meg Cimbi is. Ehhez még hozzáteszem a család lelkiségét, a férfi-női szerepeket, a hazásság szakralitását. Emerencia is érinti a vesztegzár ideje alatt feltörő családi konfliktusokat. 30-50 négyzetméteren együtt élni azokkal, akikkel korábban többnyire együtt aludtál, igen megterhelő lehet. A család lelkisége szempontjából is érdemes átgondolni a lassulást. A kínai bölcsesség szerint, ha boldog országot akarsz, először boldog családokra van szükséged. A magam részéről hálás vagyok azért, mert gyermekemet az elmúlt négy évben ritkán láttam olyan kiegyensúlyozottnak, felszabadultnak és boldognak, mint a vesztegzár ideje alatt. Lelkünk mélyén erre vágytunk, s most látszik, hogy ez nem csak platóni idea, hanem valóságban is megélhető. Nem szeretném elveszíteni. Másoknak is ezt kívánom.
- ház – építészet: Ebben a témakörben kulcsszavakban próbálom megragadni az ide sorolható témákat (töredékesen): táj-jellegű, szerves építészet, lakberendezés, házhasználat, telekelrendezés, falukép, szegek/tízesek, kert, gyümölcsfák, veteményes…
- háztartás, házi/családi gazdaság: Önfenntartó, önellátó paraszti kultúra (Bányász Jóska).
Számomra az Istenszolgálat a nemzet/népszolgálatot is ugyanúgy tartalmazza. Tizenegynéhány évvel ezelőtt ilyen gondolati háttérrel elkezdtünk egy önfenntartó családi kisgazdaságot összerakni. A régi paraszti gazdaság mintájára azzal az elképzeléssel, hogy körforgásszerűen egyik elem (tehén, ló, disznó, juh, tyúkok…) a másikat támogassa. Kiadásainkat, bevételeinket a megtermelt élelmiszert pénzzé alakítva éveken át vezettük a gazdasági naplót arra keresve a választ, hogy a fősodorban hangoztatott nem éri meg igaz vagy hamis? Azzal együtt, hogy a számításaink visszaigazolták a kijelentés hamisságát, a lelki békén túl igen sok kellemetlenséget okozott a különböző meghívások (testvértelepülések, konferenciák, workshopok stb.) visszautasítása. A kiesett időt sem a lelkészi, sem a gazdálkodói élettérben nem lehet – vagy legalábbis mi nem tudtuk – pótolni. Látni kell, hogy az önfenntartó, önellátó paraszti kultúra minimalizálja a mobilitást.
Látni kell a fogyasztói társadalom és a termelői társadalom kapcsolatát is. Bányász Jóska írta a vesztegzár elején egyik bejegyzésében, hogy kiderül, hogy nem minden pénzszerzési lehetőség számít munkának. A fogyasztó társadalom célja a pénz szerzése. A termelői társadalom szempontjából mára már nem világos a termelés oka: önfenntartás – gyarapodás – közüzemi számlák fizetése – tengerparti nyaralás biztosítása – ausztriai sízés költségeinek a fedezése. A hangsúly egyre inkább az utóbbiak felé tolódott el. Termelés, annak átváltása pénzre, pénzből egyéb javak beszerzése. A fogyasztás – termelés ezen konfliktusát nem látom miként lehetne feloldani. Lehet, hogy ez a vírushelyzet változtatni fog, de nagy reményeket a jelentős változáshoz nem fűzök. Ahhoz túl kevés – és viszonylag megpróbáltatások nélküli idő telt el.
Összefoglalva: gazdaságilag megéri, nem mobilis, tisztázni kell a célját és vállalni a belőle fakadó konfliktusokat. Ebben a témakörben végeztünk 2017-ben egy kutatást a Székely vidék fejlődési esélyei címmel, amelynek jelentése ezen a linken olvasható: http://regaprojekt.ro/letoltes/Tanyasi_kutatasi_Rega.pdf. Ide sorolom még a CIVITAS-projekteket a székely-gyümölcsöt, a gyógynövénykertet, a helyénvaló helyit… A sort nem tudom befejezni és ez jó.
templom: szakrális tér, az összes korábbi terület szent vonatkozású tartalmának gyűjtőtégelye és egyben annak emlékeztetője, hogy csak akkor van/lesz szerepe, ha vannak máshol is megélt szent élmények, tapasztalatok. A földműves ember szentélye a pajta, örökéletét pedig a mezőn munkálja. Ilyenformán lehet szükség és igény arra, hogy egy helyre kerüljön a ház-, a család-, az istálló-, pajta-, gazdaság stb. szentségét? A következő időszakban ennek egészen új – eddig akár ismeretlen – vonatkozásai jelennek meg. Érdekelne ezzel kapcsolatban a véleményetek.
Ilyenformán látom a dolgok kapcsolatát és az egyéni – családi – nemzeti szintre való kiterjedését. Bontsuk tovább a fogalmakat és rendeljük mellé megvalósíthatóságot. Ki mit tud társítani? Pl. ökölógia – erdőtelepítés… Ez a sokszínűség is mutatja, hogy ez nem egy emberes – egy szervezetes projekt.
2. A régi iskola
Beszéltem nektek arról a tervről, amelyet Derzsben a régi iskolaépület gondolata indított el a „régi iskola” – ebben az esetben a jézusi-arisztoteliánus gondolkodás felé: civil és egyházi szerveződések hálózata. Jenő kistérségi inkubátor megnevezését igen köszönöm. Teljesen otthon érzem magam a gondolatiságban, hiszen az előző részben kifejtett sokszínűség is ezt indokolja. Amennyiben nem csak az intézményépítés a cél, hanem valós- és működő kisközösségek összekapcsolása, akkor ezt nem tudja sem az állam, sem az egyház, sem a népfőiskolás mozgalom megoldani. Természetes kisközösségek ezer arcának hálózata. Ezek közül nem kell mindenik hivatalosan bejegyzett egyesület stb legyen. Például gyülekezetünkben az egyházi ernyő alatt több kisközösség működik (női – férfi – ifi – hagyományőrzés – lovas stb. formában.) Ugyanezt a sokszínűséget láttam Cimbiéknél is és máshol is… Próbálkozunk népfőiskolás vonalon Erdélyben ezeknek a pályázati összekapcsolásával: Egy népfőiskola egy csomagra pályázzon, s azt a többihez is vigye el. Ez a facebook megosztásgombnak egy valós társadalmi megvalósulása lehetne. Sok fölösleges dologtól, túlterheltségtől, programhalmozástól, szétforgácsolódástól megmenthetnénk magunkat. Eredményeiről jövőre beszámolok nektek.
Isten áldjon mindenkit. Jó egészséget.
UI.
Jenő köszönet azért, hogy gondolataink lejegyzésére késztetsz. Örvendek az egészségednek. Jó fesztiválozást.