
dr. Henics Tamás
A koronavírusról
Bécs - Mecsér, 2020. május 8.
Köszönöm Jenő,
Jó volt beszélgetni kicsit, inspiráló volt. Egy kis írás, talán hasznos lehet a népfőiskolai kör számára is. Küldd tovább, ha gondolod!
Üdv igaz barátsággal;
Tamás
*********************
Kedves Mecsériek, Kedves Olvasók!
Polgármester Úr felkérésére vállakoztam arra, hogy röviden és elsősorban érthetően leírjak néhány gondolatot a koronavírussal és az általános helyzettel kapcsolatban.
Kezdjük az alapoktól. Mi az a virus? Sokak talán nem tudják, hogy el kell különítenünk ezt a kórokozó típust a baktériumoktól. A baktérium jól körülhatárolt szerkezeti, sejt-elemekkel rendelkező, a számára megfelelő körülmények mellett önálló szaporodásra képes biológiai “lény”. Tulajdonképen egy “kezdetleges” sejt. Ahhoz, hogy szaporodni tudjon, a megfelelő környezeti tényezőkön kívül (szükséges tápláló közeg-táptalaj-, hőmérséklet, nedvesség) nincs másra szüksége. Saját örökítő anyaggal (nukleinsav, DNS) rendelkezik, mely kódolja az összes olyan informácíót, amit az utód generációknak átad, egyszersmind biztosítja a maga fennmaradását.
A vírus erre az autonóm létformára képtelen. Rendelkezik ugyan örökítő anyaggal (DNS vagy RNS – a koronavírus esetében ez RNS), mely az “identitását” meghatározó fehérje molekulákat kódolja, ám ennek sokszorozására, tehát önálló szaporodásra önmagában képtelen. Ezért van szüksége úgynevezett “gazdaszervezetre”, ami a bennünket, embereket veszélyeztető vírusok esetében valamely szervünk sejtjei. A koronavírus esetében ez a légútunk (hörgők és tüdő) hámsejtjei. A kórokozót úgy kell elképzelnünk, mint egy gömböcske, melynek belsejében helyezkedik el az örökítő anyaga (a nukleinsav, DNS vagy esetünkben RNS), melyet körülvesz az örökítő anyag által kódolt, vírustól függő mennyiségű, de általánosan szerény számú fehérje molekulák alkotta kapszula. Ennek a kapszulának kitüntetett elemei azok a fehérje molekulák, melyek az évezredes velünk élés során arra szakosodtak, hogy kapcsolódni tudjanak a gazdaszervezet sejtjeinek meghatározott elemeihez. Ezeket hívjuk receptoroknak (fogadó molekuláknak). Ez teszi lehetővé, hogy a virus kapcsolatot teremtsen a gazdasejttel, de fontosabb, hogy ezáltal képes bejutni abba, pontosan azért, hogy az önmagában szaporodásra képtelen biológiai képzödmény a megtámadott sejt apparátusát így felhasználva saját magát szaporítsa. A gazdasejten belül történő szaporodási ciklusa során, a maga genetikai örökítőanyaga által kódolt és így megtermeltetett, erre szakosodott molekulái által kiszabadul a gazdasejtből, tovább fertőz szomszédos sejteket és a folyamat kezdődik előről. Fontos itt megjegyezni, hogy az említett évezredes “együttélés” során a vírus nem törekszik másra, mint hogy ezt a ciklust fenntartsa, olyan módon, hogy folyamatosan “ízlelgeti” a gazdaszervezet és saját molekulái közti intim kapcsolatot és törekszik annak legjobb hatásfokra fejlesztésére. Ezt az optimalizációt nevezzük mutálódásnak.
A fertözés ellen a szervezetünk is rendelkezik védő mechanizmusokkal. Ezek összességét nevezzük immunrendszernek. Nagy vonalakban két fontos alapeleme van ennek a rendszernek: az egyik a sejtes immunitás, melyet úgy kell elképzelni, hogy a szervezetünkben egy őrsereg portyázik folyamatosan és amikor betolakodót talál, azt megpróbálja megsemmisíteni. Itt a számok döntenek, ha nagy a betolakodók száma, nem bírnak vele. Van viszont egy másik, lassabban működő, szunnyadó had, melyek szogálóik által hozott információk alapján “ellenszereket” gyártanak szorgosan, ezeket hívjuk antitesteknek, vagy immunglobulinoknak. Ezek a molekulák precízen vannak “legyártva”, szabatosak, magyarul, ha találkoznak azokkal a betolakodókkal, illetve azok molekuláival (így a koronavírus jellegzetes fehérjéivel is), akkor azokat azonnal felismerni és semlegesíteni képesek. Tulajdonképpen ez az oltóanyag (vakcina) fejlesztés egyik alapja is. Felmerül a kérdés, ha ezt mind tudjuk, miért nincsen oltóanyag? Erre a válasz az, hogy egy vakcina kifejlesztése (a megfelelő kórokozó molekula és ellenanyag pár azonosítása, állatkísérletekben, majd végsősoron emberekben történő tesztelése, majd engedélyeztetése) rendkívül bonyolult és hosszadalmas folyamat. Ilyen törekvések nagy erővel folynak, végső soron ez lesz a megoldás, csakúgy, mint az influenza vagy egyéb fertőző betegségek kapcsán.
Ezek után térjünk át akkor gyakorlati kérdésekre.
Miért most és miért pont a koronavírus?
Ahogy említettem, a koronavírus családba tartozó kórokozók nagyon régóta velünk élnek. A fent említettek szerint folyamatosan “tesztelgetik” gazdaszervezetüket, az embert. Léteznek hordozó és közvetítő szervezeteik, mint a denevérek, vagy a tobzoska nevű emlős. Bizonyos kultúrákban ezeket az állatokat fogyasztják, tehát létezik a közvetlen átadás lehetősége. Ahhoz azonban, hogy járvány alakuljon ki egy ilyen átadás következtében, sok feltételnek kell teljesülnie. Ezek egy része ismert vagy gyanított és ezek részleteibe itt most nem megyek bele, mert nagyon sok az ismeretlen tényező. Annyit lehet mondani, hogy az emberiség történetében sokszor, sok helyütt ütötte fel járvány a fejét és ez így is lesz, semmi kétség. Érdekes minden esetre, hogy az emberiség által régóta ismert influenza (mely olyan borzalmas járványokat zúdított ránk, mint a XX. század elei spanyolnátha, s aminek “természetét” azóta kiismertük, ellene hatékony védőoltással rendelkezünk) évenként megváltoztatja “fegyverzetét”, ezért szükséges minden évben új védőoltást gyártani. Nos, az influenza virus “fegyvernem váltása” (tehát a fent említett, gazdaszervezettel szemben bevetett “ízlelgetése”, túlélésének biztosítása) minden évben Kínában történik, hogy aztán végigsöpörjön a bolygón, áldozatait szedve elsősorban az idősek és ilyen-olyan betegség által az immunrendszerükben korlátozott egyének esetében. Ennek a jelenségnek a háttere jelenleg nem ismert. A koronavírus ugyanezt próbálja, ám sok, ismeretlen tényező okán sokkal veszélyesebb módon. Ez a vírus az emberiség számára egy eddig nem tapasztalt új kórokozó. (Ilyen, bennünket támadni akaró hadakkal a jövőben is számolnuk kell, ez teljesen világos). A koronavírus jelen törzse új fegyverzettel felszerelt, mely fegyverzet elemeivel jelenleg ismerkedik a kutató társadalom. Amit tudni lehet az az (nem belemélyedve a részletekbe), hogy az ember természetes immunválaszába oly módon avatkozik bele, hogy pontosan azokat a mechanizmusokat “szabályozza felül”, melyekkel az az emberi immunrendszer normális esetben kordában tartaná a betolakodót. Ezt úgy kell értelmezni, mint mikor az ember tüzet rak, valami gyúlékony anyaggal “rásegít”, de kéznél tartja a vizet is, ha túlburjánzik a tűz. A vizet az immunrendszer szépen kezeli, de a kórokozó folyamatosan adagolja a tűzgerjesztőt, mégpedig a gazda saját forrásából. Ördögi kör. Ezt a folyamatot csak jól szabályzott, egészséges szervezet képes kezelni, a megfáradt, beteg, egyéb bajokkal küszködő szervezet sokkal kevesebb eséllyel. Ezért veszélyeztetettek az idősek, akik immunrendszere eleve gyengül az élet előre haladtával, de leginkább a krónikus betegségben szenvedők, akik immunrendszere épp eléggé el van foglalva az alapbetegség kordában tartásával.
Hogy ezeket a járványokat hogyan tudjuk uralni, az a kórokozó biológiai tulajdonságainak, terjedésének, a mindenkori védekezési technológiák (orvostudomány) ismeretének függvénye.
Van még egy fontos szempont, aminek kapcsán előkerül két fogalom, melyekről hallhatunk a médiában és talán jó, ha tisztázzuk ezeket.
Mi az epidémia és a pandémia? A pandémia valamennyi kontinenst érintő világjárvány. Epidémiának nevezzük egy adott földrajzi területen rendszeresen felbukkanó fertőző betegség periodikus megjelenését, mely a kórokozó és a vaszélyeztetett populáció együttélésének velejárója. Ismert jelenség, mely során az adott területen élők közül a megfertőzöttek – és túlélők – ún. természetes immunitásra tesznek szert és védetté válnak újabb megbetegedéssel szemben. Az odautazóknak ezért van szükségük védőoltásra, ha az rendelkezésre áll. Itt felmerül egy újabb fogalom, melyet gyakran hallunk: a nyáj-immunitás. Ez tulajdonképpen a természetes védekezése egy adott népességnek a kórokozó ellen, nem kis áldozat árán. Úgy kell elképzelni, hogy van egy adott populáció, amelyet megtámad egy kórokozó. Az immunvédekezés egyéni erősségi foka okán lesznek, akik áldozatul esnek és lesznek, akik sikeres harcot vívnak. A győzedelmeskedők újra nem fertőződnek meg és ők lesznek egyre nagyobb számban a közösségben. A kórokozónak ekkor fel kell adnia a harcot, hisz egyre kevesebben lesznek, akiket képes lesz megfertőzni. Kialakul egy olyan érdekes helyzet, hogy lesznek ugyan az adott népességben, akik még nem estek át a fertőzésen, ám mégis védettek a többiek védettsége általi “védernyő”, a horda- vagy nyáj-immunitás által. A sikeres védőoltás ugyanezt a nyáj-immunitást idézi elő, általa sokkal gyorsabban és áldozatok nélkül jön létre adott populáció védettsége, majd végül a betegség végső felszámolása. Ezért sikeres és példaértékű a Magyarországon foganatosított és fegyelmezetten betartott védőoltási gyakorlat (jelenleg 12 oltás), mely során kötelező módon gyakorlatilag a teljes népesség beoltott és nem fordul elő olyan betegség mint például a kanyaró, melynek máig sok áldozata van világszerte – ahol ezt a következetes gyakorlatot nem tartják fontosnak.
A másik gyakran hallott fogalom az ún. R vagy reprodukciós szám. Ez azt fejezi ki, hogy az adott kórokozót egy adott népesség egy egyede hány másiknak adja át a járvány adott szakaszában. Ha ez a szám 1 felett van, akkor aktív a járvány, ha sikerül (a védekező rendelkezések sikeressége esetén) 1 alá szorítani, akkor a járvány fokozatosan megfékeződik. A védekezés elemeit mindnyájan megtapasztalhattuk az eltelt két hónap során. Az evidens elővigyázatosságok (gyakori kézmosás, személyek közti közeli kontaktusok, valamint a csoportos együttlétek mellőzése, stb.) mellett a most foganatosított védekezési elemek, mint a maszkok kötelező viselése pl. bevásárláskor, általánosan beltéri, nem otthoni tartózkodáskor úgyszintén indokolt. Azért fontos ennek betartása, mert a közhiedelemmel elllentétben a maszk nem véd a fertőzéstől, hanem a a viselője által kibocsájtott és esetleg virusrészecskéket tartalmazó lélegzetfelhő másokra való terjedését akadályozza.
Végül, ha a legjobb esetben egy-két éven belül kifejlesztésre kerülő vakcina sikeres lesz, a koronavírus járvány uralhatóvá válik és vélhetően visszatérése is minimalizálható lesz. Az emberiségnek azonban tanulnia kell a mostani helyzetből és sok mindennek nem szabadna a jövőben úgy folyatatódnia, ahogy azok a járvány (pandémia) előtt voltak. Említek egy példát is, mely kapcsán nagyon nagy problémák voltak érzékelhetők (csak amelyekről tudomásunk van). Az akár 4-6 ezer embert egy szinte elképzelhetetlen méretű óceánjáró luxushajóra zsúfoló tengeri hajóvakációk tulajdonképpen mesterséges “emberi csirkefarmok”. Könnyen belátható, hogy ennek a vállalkozásnak a közegészségügyi rizikófaktora nem normális mértékű. Amíg csak egy ételmérgezésről van szó, nem is hallunk róla, ám járványügyi szempontból egy “banális” vírusfertőzés és most a sokkal veszélyesebb koronavírus fertőzés bekövetkeztének lehetösége és egy ilyen környezetben való terjedése semmiben nem tér el a kevésbé veszélyes fertőzésektől. Az ember nem szakíthatja ki magát a biológiai környezetéből, tehát az egyik legfontosabb tanulnivaló az lehet, hogy a túlzottan mesterséges környezetekben történő tartózkodásunkat a jövőben minimalizáljuk. A tömegturizmus terén például sok mindent át lehet gondolni. Hasonlóan, akinek egész munkaidejét egy vasbeton irodaház adott helyiségében kell eltöltenie, itt az ideje, hogy a mostani tapasztalatokra támaszkodva megfontolják a munkaidő egy megengedhető részének otthonra telepítését. Más lesz az életminőség és gyanítom, a hatékonyság is. Számos ilyen példát lehetne említeni. Sok mindenben meg kell változnunk és nem kétséges, hogy az új “világrend” sokkal jobb lehet, ha el nem rontjuk és nem próbáljuk meg a pandémia előtti rendszerek sok elemét visszaállítani.
Dr. Henics Tamás
kutatóorvos